5. fejezet Part 2.

Sziasztok!

Itt az 5. fejezet másik fele. Jó olvasást és komikat!

EJ szemszöge

Arra ébredek, hogy eltűnik rólam a takaró. Szörnyen fáj a fejem, esküszöm ha még egyszer valaki azt mondja nekem, hogy igyak még alkoholt én biztos hogy leütöm. Nem nagyon emlékszem a tegnap estére. Hazahoztam Ash-t, aztán... Te Jó Isten! Lefeküdtünk. Hallom valamilyen anyag súrlódását, aztán Ash leesik az ágyról és magára ránt engem.

– Jó reggelt!– nem néz a szemembe. Nem lett volna szabad megtörténnie ennek az éjszakának. Hiszen mi csak barátok vagyunk, vagy ki tudja most már mi.

– Jó reggelt!– köszöntem én is. Közben az arcát néztem. Gyönyörű, bár eddig is annak tartottam, de most valahogy másképp látom.

– Bocs az ébresztésért, de azért leszállhatnál rólam.– mondta zavartan.

– Máris.– olyan gyönyörű, olyan kívánatos. Eddig még sosem éreztem, hogy ennyire vágynák rá. Volt már, hogy kevesebb hely lett a nadrágomban néha, de ez természetes. Hisz ő egy gyönyörű nő, én pedig mégiscsak férfiból vagyok.Hova lett a boxerem? Megláttam a földön és rögtön fel is vettem. Felálltam és felsegítettem Ash-t.– Azt hiszem jobb lenne, ha ma nem mennénk iskolába. Beszélnünk is kellene és nem tudom te hogy vagy vele, de nekem iszonyatosan fáj a fejem.– teljesen össze vagyok zavarodva.

– Nekem is fáj a fejem, és szerintem sem kellene ma mennünk. Lenne mit megbeszélnünk. Elmegyek zuhanyozni utána majd beszélhetünk.Jó?

– Persze. Én addig keresek egy fejfájás csillapítót, neked is keresek.– muszáj volt hamar kijönnöm. Olyan gyönyörű és a testem reagál erre. Hallottam ahogy bemegy a fürdőbe, megengedi a vizet, leveszi magáról a takarót és beáll a víz alá. A fantáziám rögtön beindult. Próbálom elhessegetni azt a gondolatom, hogy mi lenne ha most utána mennék. Elkezdtem keresni egy aszpirint, könnyű megtalálni a második fiókban van. Előveszem és leülök az asztalhoz.

Ezzel a tettünkkel mindent megváltoztattunk. Lehet, hogy jobb lenne, ha most elköltöznénk. De nem, mert akkor én is ugyan azt tenném mint az a mocsok Edward. Én nem akarom, hogy Ash szenvedjen, szóval ez az ötlet mehet a szemetesbe. Hallom ahogy visszaveszi magára a takarót és elindul a gardrób felé. Felöltözik és elindul lefelé. Itt az idő, hogy megbeszéljük a tegnap éjszakát. Leült mellém én odaadtam neki az aszpirint, ő is bevette.– Beszélnünk kell a tegnap estéről.

– Rendben. De te kezd a mondanivalóddal.– ideje, hogy mindent bevalljak neki.

– Te is ittál, én is ittam, de ez nem változtat semmin. Nem mentség arra amit tettünk az éjjel. Nem tudom te hogy vagy vele, de én nem bántam meg, mert hála a tegnap éjszakának rájöttem, hogy többet érzek irántad mint barátság.– nem tudom mit fog erre reagálni. Amikor láttam, hogy nem tud mit válaszolni felálltam, odamentem hozzá, megsimogattam az arcát és megcsókoltam. Félek, hogy el fog húzódni és kidob, de nem ezt tette, hanem viszonozta a csókomat. Lassan húzódtam el tőle és magamhoz öleltem.

– Szeretlek EJ.– mondta őszintén. Meglepet a válasza, de ezzel a válasszal tett engem a világ legboldogabb emberévé.

– Én is szeretlek Ash.

– Még jó, hogy anyáék elutaztak. Szép lett volna ha itthon lettek volna az éjjel.– mondta kicsit később.

– Hála az égnek, hogy nincsenek itt. Édesapád puszta kézzel folytana meg engem.– és elképzeltem, hogy mi történne. Egy kicsit még kuncogtam is rajta.

– Nagyon vicces vagy. Apu nem ölne meg, max. szív rohamot kapna, de soha nem bántaná azt a személyt akit én szeretek. Viszont Bella nem utazott el sehova. Vele hogyan szeretnéd ezt közölni?– hát, ezt még nem tudom, de egy biztos, hogy örülni fog annak, hogy összejöttünk.

– Ezzel nem lesz gond. Odavan érted és mindig rólad áradozik. Meg hát többször megemlítette, hogy mi összeillünk. Szóval szerintem csak örülni fog. Viszont a te szüleid nem éppen fognak repesni az örömtől.– mondtam ki a nyilvánvalót.

– Ezt meg miből gondolod?– kérdezett rá.

– Hát édesapád már gondolt arra, hogy ha a közeledbe megyek más szándékkal, mondjuk úgy kárt tesz a nemi szervemben.–erre ő elnevette magát.– Ez nem vicc Ash, édesapád teljesen komolyan gondolta.

– Ezt is megtudjuk majd nemsokára. Ők sem egy évre mentek. Nem lesz baj. Bár szerintem kicsit ki fognak akadni.– mondta nyugtatásképpen.