9. fejezet

Sziasztok Kedves Olvasóim!
Tudom, hogy nagyon régen volt friss, és sajnálom, de sok minden összegyűlt nekem. Most nem kezdek el magyarázkodni, hogy így megy úgy, mert ez nem érdekes. Megpróbálom elintézni, hogy sűrűbben legyen időm írni. Na de most itt a friss. Jó olvasást. És köszönöm az előző fejihez a komikat, ha kérhetném ehhez is jöjjön egy pár.

A nyugodt sötétségből csipogó hangok ragadtak ki. Lassan nyitottam ki a szemem és egy kórházi szobában találtam magam. Meg akartam mozdítani a fejem- megnézni, hogy ki van itt velem-, de hirtelen éles fájdalom nyilallt a nyakamba, ami miatt hangosan felszisszentem.

− Kicsim végre felébredtél! – mondta anya könnyes szemekkel, és megszorította a jobb kezem.− Fáj valamid? Hívok egy orvost, hogy nézzen meg.− és rögtön kiment. Megpróbáltam úgy körülnézni a szobában, hogy ne fájjon semmim. Többé-kevésbé sikerült is. EJ ott ült az ágy másik oldalánál, és bocsánat kérően nézet rám.

− Mi történt velem? – kérdeztem alig hallhatóan.

− Mire emlékszel?− EJ próbált nyugodtnak tűnni, de láttam rajta, hogy fél az igazságtól, de ezzel nem csak ő van így.

− El.. elmondtad, hogy mik vagy.. vagytok, aztán elküldtelek, majd jött az.. az a férfi és… és megharapott, aztán semmire. – mondtam akadozva, hisz fáj minden lélegzetvétel, de inkább nem szóltam róla.

− Az a férfi is vámpír volt, és kiszagolta, hogy ott erős a szagom, majd amikor biztos volt benne, hogy nem vagyok ott, betört és megharapott.− szűrte a fogai között dühösen.

− Mi történt vele? – kérdeztem félve. Láttam, hogy magát hibáztatja az egész miatt, és ilyenkor általában ideges szokott lenni, de nem akartam tovább idegesíteni.
Még beszélni fogok vele erről az egészről, és biztosítani fogom, hogy nem az ő hibája.

− Meghalt. Megöltük, még mielőtt…..

− Hogy mit csináltatok?− kérdeztem kiakadva. Az egyik gép elkezdett hangosan csipogni.

− Nyugodj meg Ash, nem szabad idegeskedned. Most az az első, hogy felépülj, majd utána minden elmondok. Ígérem.− próbál nyugtatgatni EJ.

− Majd utána? Egy fészkes fenét. Te most szépen elmondasz nekem mindent, különben kiakadok, és ahogy te mondtad, az nem tesz jót nekem.− szinte kiabáltam vele, de csak szinte.

− Ash, kérlek…− kezdte volna megint a próbálkozást, hogy lenyugtasson, de most nem tudta befejezni a mondatot, mert bejött anya az orvossal.

− Miss. White örülök, hogy felébredt. Hogy érzi magát? Vannak fájdalmai? – kérdezte az orvos, miközben a gépeket figyelte.− Az én nevem Dr. Taylor Mason. Én vagyok az ön orvosa.− tette hozzá, mikor látta, hogy értetlenül nézek fel rá.

− Azt hiszem elég jól vagyok, csak a nyakamba szokott fájdalom nyilallni és néha fáj a levegővétel.− suttogtam csendesen.

− Ilyen helyzetben ez természetes. A nyaka a sérülés miatt fáj, a levegővétel pedig azért, mert nagy volt az esés, amit ön elszenvedett, és megrepedt egy bordája. De már minden rendben van azzal is. Még egy-két hétig itt marad, és teljesen fel fog épülni, és minden olyan lesz, mint a baleset előtt. – mondta a doki egy bátorító mosoly kíséretében.

− Köszönjük, Doktor úr. Ezek elég jó hírek. – mondta anya szipogva.

− Ha most megbocsájtanak, nekem mennem kell, de még ma biztosan befogok nézni önhöz Miss. White− mondta a doki egy szexi mosoly kíséretében, majd kiment. Nem lesz jó itt nekem, egy ilyen dokival. Szinte látom magam előtt, hogy mi lesz, ha anyáék már elmentek. Biztos, hogy be fog próbálkozni nálam.

− Ó, kicsim annyira megijesztettél. – ölelt meg anya, amire én válaszként felszisszentem. Nem azért mert rosszul esett az ölelése, hanem azért mert elkezdett fájni mindenem. De azért rögtön elengedett anya.− Ne haragudj kicsim, nem akartam.

− Semmi baj anya, nem is fáj annyira. – mondtam nyugtatásképpen anyunak. Most, hogy jobban megnézem, szörnyen néz ki. A szemei feldagadtak és pirosak, szóval sokat sírt. Látszik rajta, hogy nagyon kivan, nem sokat pihenhetett.− Anyu, pihenned kellene, nagyon rosszul nézel ki. Nyugodtan menj haza, megleszek egyedül is, nem lesz semmi bajom.

− Hát drágám, nagyon köszönöm a dicséretet. De tudod nem sok időm volt mostanában pihenni, nagyon el voltam foglalva azzal, hogy érted izguljak.− mondta kicsit szemrehányóan .

− Tudod anya, hogy nem úgy értettem. De nem nézel ki túl fényesen, és neked sem árt a pihenés.− megpróbálkoztam egy másik módszerrel, hogy pihenésre bírjam anyát.

− Rendben .

Anya nagy nehezen elment, bár még mindig láttam rajta, hogy inkább maradna itt, de neki is szüksége van a pihenésre. Így legalább van egy kis időm kifaggatni EJ-t. Mivel eddig hiába faggattam csak rébuszokban beszélt, amiből nem tudtam meg mindent, amit akartam.

− Most már elmondod végre, hogy mi történt? Az egészet, ha kérhetném.

− Mondták már neked, hogy nagyon akaratos vagy?

− Igen, de még mindig nem mondtad el az egészet.− mondtam kicsit bosszúsan.

− Az a férfi Laurent volt. Anya egy régi ellensége, aki megérezte a szagom nálatok, és amikor eljöttem megtámadott téged. De ez többé nem fog előfordulni. Arról kezeskedtem. – mondta EJ gyűlölettel a hangjában. Akkor egy kicsit megijedtem. De csak egy kicsit, mert tudtam, hogy ő nem olyan, mint amilyennek akkor mutatta magát, akkor csak a harag beszélt belőle.

− És Bella hogy van?

− Ő jól van, és azt mondta, hogy kérjek bocsánatot a nevében a múlt kori miatt. Többé nem fog előfordulni.

− Tudom, és tegyünk úgy, mintha meg sem történt volna.− mondtam egy halvány mosoly kíséretében,

− Ennek örülök, de most már mennem kell, ha nem akarom megvárni, hogy egy nővér dobjon ki. – mondta kuncogva, majd megpuszilta a homlokom.

A napok gyorsan szálltak, főleg, ha anya vagy EJ bejött hozzám. Olyankor elbeszélgettük az időt. A drága doktor úr is egy párszor bepróbálkozott nálam, de én mindig úgy tettem mintha észre sem venném. És már ma mehetek is haza, amint valaki bejön értem. Eddig mindenki itt volt nálam, mindenkinek hiányoztam, most meg már senki nem akar hazavinni. Na ez szép. De azért megjött anya és EJ és hazahoztak.”

Azok a régi szép idők. Vajon mi tart ennyi ideig EJ-nek egy ajtó kinyitásával. Jobb, ha megnézem. Ezért felvettem EJ ingét és elindultam egy kis felderítésre. Mivel csak az egy inget és a fehérneműt viseltem, reméltem, hogy senki nem jött. De amint leértem a lépcső aljára, még azt is megbántam, hogy ma felébredtem. Mert nem más állt az ajtóban, mint az én drága szüleim.

8. fejezet

Sziasztok!
Ha hazajöttem és ahogy ígértem, itt a friss. Nagyon köszönöm az előző fejihez a komikat, de nagyon hamar összejön a 6 komi- ne értsetek félre, nagyon örülök, csak én nem vagyon ilyen gyors mint ti :D Így most már 10 komi után jön a friss. Jó olvasást!

Ash szemszöge :

Már megint nem sikerült elcsábítanom EJ-t. Mindig megzavar minket valaki. Most vajon ki lehet az? Most, hogy így visszagondolok, annyi mindent éltünk már meg együtt. Emlékszek még arra a napra, amikor megtudtam hogy mik ők valójában. Akkor Joe-val jártam még, és azt hittem szerelmes vagyok belé. Mekkorát tévedtem én akkor, ez az érzés sokkal erősebb, mint az volt.

Sírva szaladtam befelé az erdőbe, mert Joe akkor mondta meg nekem, hogy nem szeret. Én teljesen össze voltam omolva, azt hittem, hogy nincs már miért élnem. Egyre beljebb és beljebb szaladtam az erdőben, nem figyeltem az utat csak sírtam. A könnyeim nem akartak elfogyni és a lábaim sem bírták tovább. Teljesen elvesztettem az időérzékem, csak azt láttam, hogy már sötét van. Nagy robbanás félére lettem figyelmes. Megtöröltem a szemem, felálltam és elindultam arra amerről a hangot hallottam. Még egy robbanást hallottam, majd elkezdtek ritkulni a fák és egy rétet láttam meg körbevéve fákkal. Eddig még soha nem láttam ,pedig sokat mászkálok az erdőben. Aztán olyan történt amire addig soha nem is gondoltam volna: EJ elrepült mellettem és észrevett. Én őt néztem fagyosan egészen addig, ameddig meg nem hallottam egy hangos morgást a hátam mögül. Lassan megfordultam és szembe találtam magam Bellával, vagyis a testével, de nem az igazi személyiségével. Teljesen más volt, fekete szemei voltam és állatias morgás tört fel a mellkasából. Addig a napig úgy tudtam, hogy EJ és Bella testvérek.

− Ne, anya ne tedd!− kiáltotta EJ, valahonnan az erdő mélyéről. És akkor Bella megindult felém. Természetfeletti gyorsasággal jött én pedig el sem tudtam képzelni, hogy mi lehet ő valójában. Arra már rájöttem, hogy nem ember és, hogy EJ sem az. Egyre közelebb került hozzám Bella én pedig elkezdtem azon gondolkodni, hogy alig éltem− mivel biztos voltam abban, hogy meghalok− és, hogy én még Joe után sírtam, ha tudom, hogy így végződik ez a nap be sem jöttem volna az erdőbe. Legfeljebb sírtam volna a szobámban. Már csak két méterre volt tőlem. Én behunytam a szemeim és vártam a halált. De nem az történt amire számítottam. Amikor kinyitottam a szemem a rét másik oldalán találtam magam és EJ állt előttem. Bella ismét támadásba lendült, és EJ hirtelen felkapott.

− Remélem elég gyors vagyok.− motyogta EJ, inkább magának mint nekem. De azért elkezdett velem futni. Hihetetlenül gyors volt. Én a nyakába kapaszkodtam. Próbáltam minél jobban hozzá bújni. Féltem, hogy neki megyünk egy fának- hála az égnek, nem mentünk neki egy fának sem-és épségben haza értünk. A házunk előtt állt meg, pont a szobám ablaka alatt. Letett és felugrott az ablakba, majd egy egyszerű mozdulattal kinyitotta azt. Leugrott értem, majd felkapott és beugrott velem. Letett az ágyra ő pedig megállt az ablak előtt és a tájat kémlelte.

− Ez…ez mi volt?− kérdeztem rá. Teljesen össze voltam zavarodva és nem akartam elhinni, hogy ez az egész megtörtént velem. EJ még mindig kifelé nézett, de azért válaszolt.

− Szerintem arra már rájöttél, hogy mi mások vagyunk, hogy nem vagyunk emberek.

− Akkor mik vagytok?− kérdeztem félve.

− Mindent elmondok neked, de meg kell ígérned nekem valamit.− nézett rám jelentőségteljesen. Én nem válaszoltam, csak őt figyeltem.− Amit most fogok mondani, azt soha senkinek nem szabad elmondanod. Nem szaladhatsz ki és kiabálhatod azt, hogy nem vagyok normális.

− Azok után ami ma történt velem, abban sem vagyok biztos, hogy én normális vagyok.− mondtam kicsit félve. Erre ő felnevetett, de nem azzal a boldog nevetéssel, hanem inkább szomorú és gondterhelt nevetéssel.

− Nyugodj meg, teljesen normális vagy. De kérlek, ígérd meg.− mondta komolyan.

− Ígérem. Na de mond már.− mondtam türelmetlenül. Ötletem se volt, hogy miről akarhat beszélni, ami ilyen titkos.

− Mi mások vagyunk anyával, mint a többi család és…

− Hogy érted azt, hogy anyával?

− Bella valójában az édesanyám, nem pedig a nővérem.− mondta egyszerűen.

− Az édesanyád? De hát ez hogy lehet?− kérdeztem értetlenül. Én már elhagytam a fonalat, pedig csak akkor kezdett bele a magyarázatába.

− Ha nem szakítanál folyton félbe, már tudnád.− mondta rosszallóan.

− Rendben, most már csendben leszek, csak folytasd.

− Köszönöm. Szóval, mi nem vagyunk emberek. Vagyis én nem teljesen, de ez már más téma. Ezzel azt akartam mondani, hogy mi vámpírok vagyunk, vagyis én csak félig, de ez nem ide tartozik.− mondta egyszerűen.

− Ti… ti…ti vámpírok vagytok?− kérdeztem félve.− Ezt ugye csak viccnek szántad.− kezdtem hátrálni az ajtó felé.

− Ash kérlek, hallgass meg. Mi nem bántunk embereket, csak állatokat eszünk.− próbált megnyugtatni, nem nagy sikerrel, és elkezdett közelíteni felém.

− Maradj ott EJ, ne gyere közelebb!− mondtam kiakadva.

− Ash kérlek, megígérted, hogy…

− Hogy nem mondom el soha senkinek és, hogy nem fogom azt kiabálni, hogy őrült vagy. Ezt be is tartom, de kérlek most menj el. Nekem ez sok.− egy nap alatt tönkre ment az életem, minden megváltozott.

− Elmegyek, ha ezt szeretnéd, de egy valamit ígérj még meg nekem:Vigyázol magadra és bezárod az ablakod.− és már el is tűnt.

Lerogytam a földre és csak sírtam, nem tudtam elhinni amit mondott, ők nem lehetnek vámpírok, hisz vámpírok nem is léteznek. De akkor mivel magyaráznám meg Bella viselkedését vagy, hogy EJ milyen gyorsan futott és felugrott a szobámba az ablakon keresztül. Beszélnem kellene EJ-vel. Elhatároztam, hogy felhívom. Felálltam és megtöröltem a szemem, majd megkerestem a telefonom. Megnyomtam a gyors hívás gombot és már hívtam is.

− Ash, valami baj van?− kérdezte félve EJ.

− Nem, nincs semmi baj. Csak beszélni szeretnék veled erről a… te is tudod miről.− beszéltem össze-vissza. És akkor hirtelen betört az ablakom és azt láttam, mintha valaki bejött volna.

− Ash mi történt? Mi volt ez a nagy reccsenés? – kérdezte idegesen.

− Nem tudom, de mintha lenne itt valaki.− a mondat végére már elhalt a hangom. És akkor valaki megszorította a nyakam.− EJ!!− kiáltottam, ám az idegen kitépte a kezemből a telefont és összetörte.

− Ígérem, hogy gyors leszek, nem fog fájni.− suttogta a fülembe a férfi. Közelebb hajolt a nyakamhoz és megnyalta. Hirtelen belém harapott, majd éreztem ahogy elkezdte szívni a vérem, és akkor elsötétült minden.

7. fejezet

Bella szemszöge:

Másnap reggel

Ma már mind a hárman megyünk iskolába. EJ már elment Ash-ért, bár éjszaka nála volt és csak átöltözni jött haza. Én is már készen vagyok és indulok. A megérzésem még mindig nem múlt el, csak erősebb lett. Beültem a Ferrarimba és rögtön indultam az iskolába. Gyorsan megérkeztem és két idegen autót láttam meg a parkolóban. Én beálltam a helyemre, kiszálltam és rögtön EJ-ék felé vettem az irányt. Egymást ölelgették és mindenki őket nézte.

− Sziasztok. Látom már mindenki tudja, hogy együtt vagytok.− néztem körbe

− Hello. Hát igen,mindenki furcsán méreget minket.− mondta Ash mosolyogva.

− Mi csak második helyen állunk a fontossági listájukon, mivel új diákok jöttek az iskolába.

− Szóval megvannak az új autók tulajai. Ti már találkoztatok velük?− olyan ismerősek a kocsik, egy biztos, ezeket még nem láttam, de hasonlókat már igen.

− Nem, mi még nem találkoztunk velük, de csengő lesz, szóval ideje mennünk. Szia.− és elindultak a termek felé.

− Sziasztok.− és én is elindultam az órámra. Az első órám biológia. Csengettek és én éppen bementem a tanterembe. Leültem a helyemre és vártam. Tudom, hogy az új diák mellettem fog ülni, mivel nincs több hely az osztályban. Bejött Mr.Fox.

− Jó reggelt mindenkinek!

− Jó reggelt tanár úr!− köszönt mindenki egyszerre.

− Új tanuló jött az osztályunkba. Kérek mindenkit, hogy kedvesen fogadja Mr. Cullen-t!− erre én lefagytam. Ez nem lehet, ők nem lehetnek itt. Ez nem lehet igaz, nem történhet meg.− Kérem jöjjön be Mr.Cullen.− és bejött Edward.− Kérem bemutatkozna az osztálynak.

− Hello, az én nevem Edward Cullen. Most költöztünk a városba a családommal. Van négy fogadott testvérem és a nevelő szüleim.

− Köszönjük Mr.Cullen. Foglaljon helyet Miss. Swan mellett.− erre ő fagyott le. Amikor rám nézett, mintha csillogott volna szeme.

− Mr.Fox rosszul érzem magam. Kimehetnék a friss levegőre?− kérdeztem meg. Én Ő mellette nem tudnék ülni. Erre Mr.Fox ugye meglepődött, mivel én még sohasem voltam rosszul.

− Menjen nyugodtan Miss.Swan, de jobb lenne, ha valaki önnel menne.− mondta határozottan.

− Én szívesen elkísérem Miss. Swant, az előző iskolámban úgyis tovább voltunk a témából.− válaszolta Edward. Erre ha lehet én még fehérebb lettem.

− Rendben Mr.Cullen, köszönjük.− és elkezdte mondani a mai anyagot. Én rögtön kimentem. Érzem, hogy követ. –EJ, Cullenék költöztek a városba, én hazamegyek, de te maradj itt.− mondtam EJ-nek gondolatban. Ember sebességgel szaladtam az erdő széléig, majd rögtön vámpír sebességre kapcsoltam. Még mindig követ. Már az erdő felénél jártam, mikor elkapta a csuklóm és maga felé fordított.

− Bella kérlek hallgass meg.− könyörgött nekem. Azért van amit megtanultam régen, azt, hogy nem szabad a szemébe néznem.

− Engedj el Edward! Nem érdekel, hogy mit akarsz mondani.− és próbáltam kihúzni a kezem a szorításából, sikertelenül.

− Bella, kérlek csak öt percet adj.

− Nem, és most engedj el.− erre ő hirtelen megcsókolt. Gyengéden ízlelgette ajkaim, és én viszonoztam. Már annyira hiányzott ez az érzés, ez a bizsergés amit csak ő tud kiváltani. De a bizsergés mellé csatlakozott a megbántottság, és felszállt az agyamról a rózsaszín köd. Kitéptem magam a kezei közül és elkezdtem hazafelé futni. Remélem, hogy most nem jön utánam. Teljes sebességre kapcsoltam, így hamar hazaértem. Egyenesen a szobámba mentem. Előkerestem a régi albumjaimat, amelyikben azok a fotók vannak, ahol még ők is szerepelnek. Elkezdtem nézegetni őket, és felidézni a múltat. Miért jöttek pont ide? Miért pont most jöttek? Csak egy pár évet kellett volna még várniuk és mi már nem lennénk itt. De nem, ők nekik most kellett ideköltözniük. Annyira hiányoztak, és most itt vannak és nem tudom, hogy most mit csináljak.

EJ szemszöge:

Másnap reggel

Az éjszakát ismét Ash-nél töltöttem, most viszont csak összebújva aludtunk. Olyan felemelő érzés átölelni, igaza volt anyának, mi tényleg összeillünk. Ash éppen elkezdett felébredni. Erre én elkezdtem puszilgatni az arcát.

− Jó reggelt!− mondta kicsit kábán. De a szemét nem nyitotta ki. Ebből azt vontam le, hogy élvezi a puszilgatást.− Ilyen ébresztés mellett nem éri meg felkelni.− mondta mosolyogva, de még mindig nem nyitotta ki a szemét.

− Felébredek, ha megígéred, hogy mindig így fogsz ébreszteni.− próbált alkudozni.

− Hát, nem is tudom. Szerintem ha folytatnám még egy kicsit, alku nélkül is felébrednél.

− Talán, de lehet, hogy nem.− mondta mosolyogva.

− Rendben. Minden nap így foglak ébreszteni.− adtam be a derekam. Erre bezzeg rögtön kinyitotta a szemét.−Zuhanyozz le szerelmem, én addig csinálok reggelit.− ő megölelt és megcsókolt.− Mivel érdemeltem ezt ki?

− Azt mondtad, hogy szerelmem.

− Ha ez ennyit jelent neked szerelmem, akkor akár ezerszer is kimondom.− hangsúlyoztam ki a „szerelmem” szót. Válaszként kaptam még egy csókot.

− Lezuhanyozok és utána együtt megcsináljuk a reggelit. Így mindenki jobban jár, minthogy téged magad engedjelek a konyha közelébe. Nem tudom pontosan, hogy hol van a poroltó.− ezzel a múlt kori akciómra akart célozni. Én igazán nem akartam rosszat, csak rántottát csinálni. Egy kicsit megéget és még meg is gyúlt.

− Nagyon vicces Ash. Az csak egy kis véletlen volt. Igaz a rántotta nem volt finom, de próba szerencse.

− Meg ne próbálj a konyha közelébe menni, ameddig én ki nem jöttem a fürdőből.− és elkezdte összeszedni a ruháit. Bár szerintem így is nagyon jól néz ki, egy pólóban és bugyiban, igazán szexi. Kikészített magának fehérneműt és felvette a földről a pólómat.

− Ash az még az én pólóm.− rajtam is csak egy boxer van.

− Tudom, és ahogy emlékszem nagyon kényelmes.− mondta kuncogva, majd elindult a fürdő felé− Ismétlem, a konyhát kerüld el!

− Igenis parancsnok! Meg sem mozdulok ameddig ki nem jössz.

− Kár, pedig elfogadnák egy kis segítséget a zuhanyzásnál, megmoshatnád a hátam.− mondta csábosan− De ha nem mozdulsz, akkor csak megleszek egyedül valahogy.− erre én rögtön elindultam utána.

− Az illem megköveteli, hogy segítsek egy hölgynek.

− Az illem? Szóval csak az illem miatt akarsz segíteni nekem?− kérdezte meg, mikor már a fürdő ajtajánál álltunk. És elakart fordulni tőlem. Én átöleltem a derekát.

− Kicsim ugye tudod, hogy csak az miatt.− és elkezdtem puszilgatni.

− Na jó, elhiszem.− és megfordult a karjaim közt, majd megcsókolt.

− Ash, ezzel nem könnyíted meg nekem, hogy ne támadjalak le.

− Engem nem zavarna.− mondta kihívóan.

− Jobb, ha én most nem zuhanyozok, talán majd máskor, amikor majd nagyobb lesz az önuralmam.− és nagy nehezen elszakadtam tőle.

− Kérlek!− és rám nézett azokkal a kiskutya szemekkel, amiknek nem tudok ellen állni.

− Ash kérlek ne nehezítsd meg ezt nekem, a kiskutya nélkül is alig tudok neked ellenállni. Inkább megvárlak lent, de nem megyek a konyha közelébe.− és próbáltam elszakadni tőle, de ez nem ilyen egyszerű.

− Ne menj sehova.− és felcsillant a szeme, ez nem jelent semmi jót. Nekinyomott a falnak és elkezdte csókolgatni a nyakam.

− Ash kérlek legyen rendes kapcsolatunk, ami nem csak a testi vágyról szól.− próbáltam érvelni. Nem arról van szó, hogy én nem akarom, mert nagyon is akarom, csak szeretném, hogy rendes kapcsolatunk legyen, és az alapoktól kezdjük.

− Talán nem akarod?− kérdezte kuncogva− Én ennek az ellenkezőjét érzem.− és hozzádörgölőzött a férfiasságomhoz. Erre én felkaptam őt és az ágyra döntöttem. Lassan csókolgattam a nyakát és levettem róla a pólót, mikor megszólalt a csengő.

− Ki kéne nyitni.− mondtam, de azért még csókolgattam.

− Kéne.− suttogta rekedten. Erre megint megszólalt a csengő.

− Kinyitom.− és utoljára megcsókoltam a nyakát. Leszálltam róla és elindulta lefelé egy szál boxerben. Kinyitottam az ajtót és ott álltak…

6. fejezet

Sziasztok Kedves Olvasóim!

Lett egy kis szabadidőm így megírtam a fejit.Köszönöm a komikat az előző fejihez és remélem ez is tetszik majd és megajándékoztok itt is egypár komival.

Bella szemszöge:

A vadászat sem segített, még mindig megvan az a megérzésem, hogy valami fog történni. Azt, hogy jó vagy rossz, még nem tudom. EJ egész éjjel nem jött haza. Összeillenek Ash-sel, de nem hisz nekem. Remélem, azért időben rájön arra, hogy mit érez. Mert, ha már késő lesz, akkor már nem tehet semmit.

Annyira hiányoznak Cullenék. Bár itt lennének velem. Vajon mi lett volna, ha akkor nem mentek volna el? Most egy nagy család lennénk? Vagy akkor is szétmentünk volna? Ezt már soha nem fogom megtudni. Mert ez a valóság, ezt kell szeretni, nem pedig álom világban élni. De akkor is nagyon hiányzanak nekem. Hiányzik az Ő ölelése, a csókja, hogy mindig nagyon féltett. Alice is nagyon hiányzik, még az őrült vásárlásai is hiányoznak. Esme anyai ölelései, Rosalie mogorvasága, Emmett perverz humora, Carlisle jó tanácsai, és még Jasper is nagyon hiányzik, pedig ő igazán távolság tartó volt velem. Ha egyszer találkoznék velük, nem tudom, hogy mit csinálnék. Talán örülnék, talán nem. Lehet, hogy rögtön a nyakukba ugranék, de ők mentek el ami azt jelenti, hogy nem kelletem nekik, így több mint valószínű, hogy nem. Nem kellettem nekik és én ebbe már beletörődtem, de azért még ma is ugyan úgy fáj, mint akkor nap, mikor elmentem náluk és ők már nem voltak ott. Nem köszöntek el tőlem, sőt még egy levelet sem hagytak nekem. Csak játszottak velem és mikor már meguntak csak úgy elmentek. De már nem baj, mert attól, hogy ők elmentek még itt van nekem a fiam. Aki hasonlít egy kicsit az apjára, de ezt neki nem szabad mondani, mert rögtön kiakad. Nem szereti ha hozzá hasonlítom. Szerinte az apja -aminek ő még sosem szólította- egy mocsok, aki csak kihasznált. De én tudom, vagyis remélem, hogy ez nem igaz. Megjött EJ és Ash.

– Sziasztok.– mondtam mosolyogva. Ők mindig feltudnak vidítani.

– Szia. – köszöntek egyszerre, majd EJ folytatta. – Anya el kell, hogy mondjunk neked valamit. Én és Ash összejöttünk.–végre. Hallgatott rám, és átgondolta az érzéseit.

– Ez egy remek hír. Én mindvégig mondtam, hogy ti összeilletek, végre hallgattál is rám.– a végét EJ-nek címeztem. És megöleltem őket.– Na de most meséljetek, hogy jöttetek össze?– erre egymásra néztek. Mi történhetett velük?

– Mondjuk úgy, hogy rájöttünk az érzéseinkre és elmondtuk egymásnak.– Ash nagyon zavarban van. Kerüli a tekintetem, szóval nem a teljes igazságot mondta.

– Mindegy hogy jöttetek össze, az a fő, hogy együtt vagytok.Nincs kedvetek elmenni a városba, mondjuk ti fagyizhatnátok.–adtam egy ötletet–Érezzük jól magunkat.

– Ez egy remek ötlet –mondták egyszerre. Olyan aranyosak együtt.

– Rendben. Adjatok nekem öt percet és indulhatunk.− és már szaladok is a szobám felé. Beszaladtam a gardróbba és kiválasztottam egy fekete farmert és egy lila felsőt és már indulok is lefelé.−Kész vagyok. Indulhatunk.−ők csak mosolyogtak rajtam, de azért elindultunk. EJ vezet, mellette ül Ash, én pedig hátul. Hamar megérkeztünk, mivel EJ száguldozott.

– Mit kértek?− kérdeztem már a fagyizóban.

– Én egy vaníliát kérnék. – EJ mindig ezt kér.

– Én pedig egy szamócásat.− nagy nehezen döntötte el Ash. Leültünk egy asztalhoz.

– Na és milyen volt a buli?−kérdeztem Ash-től.

– Jó. Éjfélre értünk haza.−már épp szólásra nyitottam a számat, mikor folytatta−Igen, ittunk alkoholt.

– Honnan tudtad, hogy ezt akartam kérdezni? Amúgy meg mennyit itattok?

– Hát….. nem sokat.−mondta tétovázva.

– Szóval nem sokat. És pontosan mennyi is az a nem sok?−kérdeztem gyanakodva.

– Nem sokat. Nyugi anya, nem ittuk le magunkat ……. annyira.−mondta halkan EJ.

– Annyira?! Ezt meg hogy értsem? Csak egy kicsit voltatok részegek?−azt hiszem kicsit kiakadtam.−Bocs. De nem megmondtam, hogy ne igyatok alkoholt?

– De.−mondták egyszerre.

– Na jó, váltsunk témát. A szüleid mit szóltak, hogy Ej ott aludt nálatok?

– Anyuék elutaztak három napra. Sürgős utazás szerintem, mert nagyon siettek.

– Szóval ők erről nem is tudtak? A bulira azért elengedtek?−kicsit kemény voltam vele−Ne haragudj, nem úgy értettem.

– Semmi baj. Szerintem kicsit sok volt neked amit mondtunk.

Edward szemszöge

Ötven éve. Ötven hosszú éve jöttünk el Forksból. Ötven éve hagytuk ott Őt, én ott hagytam vele a szívem, az életem. Én már csak létezek. Próbálkoztam már az öngyilkossággal, de Alice mindig megállít. Azt mondja, én csináltam magamnak ezt akkor csak had szenvedjek benne. Igaza van. Én miattam jöttünk el, és én nem hagytam a többieknek választási lehetőséget. Megérdemlem a szenvedést. Annyira hiányzik, bármit megtennék csak hogy visszakapjam, bármit.

− Edward mazochista Cullen! Kezdj el pakolni, mert ha nem, akkor én fogok neked bepakolni, de abból nem lesz köszönet.−kiabált fel Alice. Ő sem olyan már mint régen. Nem pörög, nem mosolyog és már nem szeret vásárolni. Mindenkinek hiányzik Bella. Alice a legjobb barátnőjét vesztette el, Esme az egyik lányát. Még Rosalie-nek is hiányzik Bella, pedig ő nem is volt vele jóban. Emmett már nem viccelődik, Carlisle pedig a munkába temetkezik. Jaspernek a legnehezebb, ő érzi mindegyikünk fájdalmát.

− Nyugodj meg Alice, pakolok.−mondtam nyugodtan.

− Le fogjuk késni a gépet, ha így haladsz.−a kis törpe még most sem hagy nyugton. Nagyon szeretem, de azért ez már sok. Már a képességem sem használom, az is rá emlékeztet. Van egy megérzésem, hogy valami fog történni. Azt viszont nem tudom, hogy jó vagy rossz.. De biztos, hogy történik valami. Ismét költözünk, most Londonba megyünk.

Játék

Sziasztok Mindenki!
Mint látjátok a fejlécen jelen van a Volturi is. Sokan megkérdezhetitek magatoktól, hogy mit keresnek ott?
Hát ha jobban átolvassátok az eddigi fejezeteket, akkor rájösztök(remélem), hogy valahol már utaltam rájuk.
A játék lényege az, hogy mondjátok még hol utaltam rájuk és szerintetek milyen szerepük lesz még.
Aki nyer az Egy hónapig beleszólhat a következő fejezetbe.(ha nem ugyan az a tipp, csak éppen hasonló akkor is nyertek). A tippeket a g.posze@gmail.com címre küldjétek el nekem. Remélem tetszik az ötletem és lesznek jelentkezők.
 puszy Gréta Masen

5. fejezet Part 2.

Sziasztok!

Itt az 5. fejezet másik fele. Jó olvasást és komikat!

EJ szemszöge

Arra ébredek, hogy eltűnik rólam a takaró. Szörnyen fáj a fejem, esküszöm ha még egyszer valaki azt mondja nekem, hogy igyak még alkoholt én biztos hogy leütöm. Nem nagyon emlékszem a tegnap estére. Hazahoztam Ash-t, aztán... Te Jó Isten! Lefeküdtünk. Hallom valamilyen anyag súrlódását, aztán Ash leesik az ágyról és magára ránt engem.

– Jó reggelt!– nem néz a szemembe. Nem lett volna szabad megtörténnie ennek az éjszakának. Hiszen mi csak barátok vagyunk, vagy ki tudja most már mi.

– Jó reggelt!– köszöntem én is. Közben az arcát néztem. Gyönyörű, bár eddig is annak tartottam, de most valahogy másképp látom.

– Bocs az ébresztésért, de azért leszállhatnál rólam.– mondta zavartan.

– Máris.– olyan gyönyörű, olyan kívánatos. Eddig még sosem éreztem, hogy ennyire vágynák rá. Volt már, hogy kevesebb hely lett a nadrágomban néha, de ez természetes. Hisz ő egy gyönyörű nő, én pedig mégiscsak férfiból vagyok.Hova lett a boxerem? Megláttam a földön és rögtön fel is vettem. Felálltam és felsegítettem Ash-t.– Azt hiszem jobb lenne, ha ma nem mennénk iskolába. Beszélnünk is kellene és nem tudom te hogy vagy vele, de nekem iszonyatosan fáj a fejem.– teljesen össze vagyok zavarodva.

– Nekem is fáj a fejem, és szerintem sem kellene ma mennünk. Lenne mit megbeszélnünk. Elmegyek zuhanyozni utána majd beszélhetünk.Jó?

– Persze. Én addig keresek egy fejfájás csillapítót, neked is keresek.– muszáj volt hamar kijönnöm. Olyan gyönyörű és a testem reagál erre. Hallottam ahogy bemegy a fürdőbe, megengedi a vizet, leveszi magáról a takarót és beáll a víz alá. A fantáziám rögtön beindult. Próbálom elhessegetni azt a gondolatom, hogy mi lenne ha most utána mennék. Elkezdtem keresni egy aszpirint, könnyű megtalálni a második fiókban van. Előveszem és leülök az asztalhoz.

Ezzel a tettünkkel mindent megváltoztattunk. Lehet, hogy jobb lenne, ha most elköltöznénk. De nem, mert akkor én is ugyan azt tenném mint az a mocsok Edward. Én nem akarom, hogy Ash szenvedjen, szóval ez az ötlet mehet a szemetesbe. Hallom ahogy visszaveszi magára a takarót és elindul a gardrób felé. Felöltözik és elindul lefelé. Itt az idő, hogy megbeszéljük a tegnap éjszakát. Leült mellém én odaadtam neki az aszpirint, ő is bevette.– Beszélnünk kell a tegnap estéről.

– Rendben. De te kezd a mondanivalóddal.– ideje, hogy mindent bevalljak neki.

– Te is ittál, én is ittam, de ez nem változtat semmin. Nem mentség arra amit tettünk az éjjel. Nem tudom te hogy vagy vele, de én nem bántam meg, mert hála a tegnap éjszakának rájöttem, hogy többet érzek irántad mint barátság.– nem tudom mit fog erre reagálni. Amikor láttam, hogy nem tud mit válaszolni felálltam, odamentem hozzá, megsimogattam az arcát és megcsókoltam. Félek, hogy el fog húzódni és kidob, de nem ezt tette, hanem viszonozta a csókomat. Lassan húzódtam el tőle és magamhoz öleltem.

– Szeretlek EJ.– mondta őszintén. Meglepet a válasza, de ezzel a válasszal tett engem a világ legboldogabb emberévé.

– Én is szeretlek Ash.

– Még jó, hogy anyáék elutaztak. Szép lett volna ha itthon lettek volna az éjjel.– mondta kicsit később.

– Hála az égnek, hogy nincsenek itt. Édesapád puszta kézzel folytana meg engem.– és elképzeltem, hogy mi történne. Egy kicsit még kuncogtam is rajta.

– Nagyon vicces vagy. Apu nem ölne meg, max. szív rohamot kapna, de soha nem bántaná azt a személyt akit én szeretek. Viszont Bella nem utazott el sehova. Vele hogyan szeretnéd ezt közölni?– hát, ezt még nem tudom, de egy biztos, hogy örülni fog annak, hogy összejöttünk.

– Ezzel nem lesz gond. Odavan érted és mindig rólad áradozik. Meg hát többször megemlítette, hogy mi összeillünk. Szóval szerintem csak örülni fog. Viszont a te szüleid nem éppen fognak repesni az örömtől.– mondtam ki a nyilvánvalót.

– Ezt meg miből gondolod?– kérdezett rá.

– Hát édesapád már gondolt arra, hogy ha a közeledbe megyek más szándékkal, mondjuk úgy kárt tesz a nemi szervemben.–erre ő elnevette magát.– Ez nem vicc Ash, édesapád teljesen komolyan gondolta.

– Ezt is megtudjuk majd nemsokára. Ők sem egy évre mentek. Nem lesz baj. Bár szerintem kicsit ki fognak akadni.– mondta nyugtatásképpen.

5. fejezet Part 1.

Kedves olvasóim!

Ne haragudjatok, el volt romolva a gépem, ezért nem volt friss.

Sokan kérdeztétek, hogy Cullenék mikor jönnek. Hát most kijelenthetem, hogy a 6. fejezet fele Edward szemszögéből lesz.Köszönöm az eddigi komikat, de most már 6 komi alatt nem teszek fel frisset! Írjatok légy szíves, elég egy-két szó........ Mindegy de jól esne... Na de nem húzom tovább az időt, jó olvasást.:D

Ash szemszöge

Lassan kezdek felébredni, és kezd hasogatni a fejem. Nem emlékszem semmire a tegnap estéről. Kezdenek visszatérni az emlékeim. Azt hiszem megcsókoltam Joe-t, és EJ-t. Úr Isten! Mit tettünk mi az éjjel? Már emlékszem mindenre. Felkönyököltem és megláttam EJ-t magam mellett. Rögtön magamra húztam a takarót. Ezzel lehúztam EJ-ről, és megláttam a férfiasságát.

Ő elkezdett ébredni. Én megpróbáltam kiszállni az ágyból, de a takaró rám csavarodat, és én leestem az ágyról, magamra rántva EJ-t. Rám esett, már ő is fent van.

– Jó reggelt!– köszöntem zavartan. Nem tudom hová nézzek, csak, hogy ne nézzek a szemébe.A tegnap után ez veszélyes lenne.

– Jó reggelt!– ő is zavarban van. Furcsa egy helyzet az biztos, hisz mi barátok vagyunk, vagy csak voltunk.

– Bocs az ébresztésért, de azért leszállhatnál rólam.– nem tudom meddig bírnám, hogy ne essek neki csókolgatni őt.

– Máris– és le is szált. Felvette a boxerét ami a földön volt és engem is felsegített.– Azt hiszem jobb lenne, ha ma nem mennénk iskolába. Beszélnünk is kellene, és nem tudom te hogy vagy vele, de nekem iszonyatosan fáj a fejem.

– Nekem is fáj a fejem, és szerintem sem kellene ma mennünk. Lenne mit megbeszélnünk. Elmegyek zuhanyozni utána majd beszélünk. Jó?

– Persze. Én addig keresek egy fájdalom csillapítót, neked is keresek.–és már ki is ment. Még jó, hogy anyáék nincsenek itthon. Én elindultam zuhanyozni. Csak akkor jöttem rá, hogy nem hoztam ruhát, mikor már lezuhanyoztam. Így megint magamra tekertem a takarót és imádkozom, hogy EJ ne legyen a másik szobában. Hála az égnek nincs itt. Én bementem a gardróbba, elkezdtem keresgélni valami egyszerű összeállítást. Kiválasztottam egy egyszerű farmert, és egy kék felsőt, ami most kivételesen nem mély dekoltázsú. A tegnap után jobb ha most nem veszek fel kihívó felsőt. A fejem egyre jobban fáj, ezért nem fogok én többet alkoholt inni. Elindultam lefelé.EJ a konyhában ül és azt hiszem az aszpirint veszi befele. Oda ültem mellé. A kezembe nyomott egy tablettát és egy pohár vizet. Én rögtön bevettem.

– Beszélnünk kell a tegnap estéről.– nem nézett a szemembe.

– Rendben. De te kezd a mondanivalóddal.– mondtam kicsit félve.

– Te is ittál, én is ittam, de ez nem változtat semmin. Nem mentség arra amit tettünk az éjjel. Nem tudom te hogy vagy vele, de én nem bántam meg, mert hála a tegnap éjszakának rájöttem, hogy többet érzek irántad mint barátság.– és a végére már a szemembe nézett. A reakcióm várta. Én nem tudtam mit mondjak erre. Ő felállt, odajött hozzám, megsimogatta az arcom és megcsókolt, olyan gyengéden mintha csak egy álom lennék és fél, hogy eltűnök. Én rögtön viszonoztam a csókot. Lassan elhúzódott tőlem és megölelt.

– Szeretlek EJ.– mondtam ki amire csak most jöttem rá. Egy picit meglepődött ezen, de látszott rajta, hogy örül.

– Én is szeretlek Ash.– furcsa melegséget érzek a szívemnél.

– Még jó, hogy anyáék elutaztak. Szép lett volna ha itthon lettek volna az éjjel.

– Hála az égnek, hogy nincsenek itt. Édesapád puszta kézzel fojtana meg engem.– és egy kicsit még kuncogott is.

– Nagyon vicces vagy. Apu nem ölne meg, max. szív rohamot kapna, de soha nem bántaná azt a személyt akit én szeretek.– ebben biztos vagyok– Viszont Bella nem utazott el sehova. Vele hogyan szeretnéd ezt közölni?– tettem fel azt a kérdést ami a legjobban izgat.

– Ezzel nem lesz gond. Odavan érted és mindig rólad áradozik. Meg hát többször megemlítette, hogy mi összeillünk. Szóval szerintem csak örülni fog. Viszont a te szüleid nem éppen fognak repesni az örömtől.

– Ezt meg miből gondolod?

– Hát édesapád már gondolt arra, hogy ha a közeledbe megyek más szándékkal, mondjuk úgy kárt tesz a nemi szervemben.–erre nekem nevetnem kellet, nem bírtam ki– Ez nem vicc Ash, édesapád teljesen komolyan gondolta.

– Ezt is megtudjuk majd nemsokára. Ők sem egy évre mentek. Nem lesz baj. Bár szerintem kicsit ki fognak akadni.