5. fejezet Part 2.

Sziasztok!

Itt az 5. fejezet másik fele. Jó olvasást és komikat!

EJ szemszöge

Arra ébredek, hogy eltűnik rólam a takaró. Szörnyen fáj a fejem, esküszöm ha még egyszer valaki azt mondja nekem, hogy igyak még alkoholt én biztos hogy leütöm. Nem nagyon emlékszem a tegnap estére. Hazahoztam Ash-t, aztán... Te Jó Isten! Lefeküdtünk. Hallom valamilyen anyag súrlódását, aztán Ash leesik az ágyról és magára ránt engem.

– Jó reggelt!– nem néz a szemembe. Nem lett volna szabad megtörténnie ennek az éjszakának. Hiszen mi csak barátok vagyunk, vagy ki tudja most már mi.

– Jó reggelt!– köszöntem én is. Közben az arcát néztem. Gyönyörű, bár eddig is annak tartottam, de most valahogy másképp látom.

– Bocs az ébresztésért, de azért leszállhatnál rólam.– mondta zavartan.

– Máris.– olyan gyönyörű, olyan kívánatos. Eddig még sosem éreztem, hogy ennyire vágynák rá. Volt már, hogy kevesebb hely lett a nadrágomban néha, de ez természetes. Hisz ő egy gyönyörű nő, én pedig mégiscsak férfiból vagyok.Hova lett a boxerem? Megláttam a földön és rögtön fel is vettem. Felálltam és felsegítettem Ash-t.– Azt hiszem jobb lenne, ha ma nem mennénk iskolába. Beszélnünk is kellene és nem tudom te hogy vagy vele, de nekem iszonyatosan fáj a fejem.– teljesen össze vagyok zavarodva.

– Nekem is fáj a fejem, és szerintem sem kellene ma mennünk. Lenne mit megbeszélnünk. Elmegyek zuhanyozni utána majd beszélhetünk.Jó?

– Persze. Én addig keresek egy fejfájás csillapítót, neked is keresek.– muszáj volt hamar kijönnöm. Olyan gyönyörű és a testem reagál erre. Hallottam ahogy bemegy a fürdőbe, megengedi a vizet, leveszi magáról a takarót és beáll a víz alá. A fantáziám rögtön beindult. Próbálom elhessegetni azt a gondolatom, hogy mi lenne ha most utána mennék. Elkezdtem keresni egy aszpirint, könnyű megtalálni a második fiókban van. Előveszem és leülök az asztalhoz.

Ezzel a tettünkkel mindent megváltoztattunk. Lehet, hogy jobb lenne, ha most elköltöznénk. De nem, mert akkor én is ugyan azt tenném mint az a mocsok Edward. Én nem akarom, hogy Ash szenvedjen, szóval ez az ötlet mehet a szemetesbe. Hallom ahogy visszaveszi magára a takarót és elindul a gardrób felé. Felöltözik és elindul lefelé. Itt az idő, hogy megbeszéljük a tegnap éjszakát. Leült mellém én odaadtam neki az aszpirint, ő is bevette.– Beszélnünk kell a tegnap estéről.

– Rendben. De te kezd a mondanivalóddal.– ideje, hogy mindent bevalljak neki.

– Te is ittál, én is ittam, de ez nem változtat semmin. Nem mentség arra amit tettünk az éjjel. Nem tudom te hogy vagy vele, de én nem bántam meg, mert hála a tegnap éjszakának rájöttem, hogy többet érzek irántad mint barátság.– nem tudom mit fog erre reagálni. Amikor láttam, hogy nem tud mit válaszolni felálltam, odamentem hozzá, megsimogattam az arcát és megcsókoltam. Félek, hogy el fog húzódni és kidob, de nem ezt tette, hanem viszonozta a csókomat. Lassan húzódtam el tőle és magamhoz öleltem.

– Szeretlek EJ.– mondta őszintén. Meglepet a válasza, de ezzel a válasszal tett engem a világ legboldogabb emberévé.

– Én is szeretlek Ash.

– Még jó, hogy anyáék elutaztak. Szép lett volna ha itthon lettek volna az éjjel.– mondta kicsit később.

– Hála az égnek, hogy nincsenek itt. Édesapád puszta kézzel folytana meg engem.– és elképzeltem, hogy mi történne. Egy kicsit még kuncogtam is rajta.

– Nagyon vicces vagy. Apu nem ölne meg, max. szív rohamot kapna, de soha nem bántaná azt a személyt akit én szeretek. Viszont Bella nem utazott el sehova. Vele hogyan szeretnéd ezt közölni?– hát, ezt még nem tudom, de egy biztos, hogy örülni fog annak, hogy összejöttünk.

– Ezzel nem lesz gond. Odavan érted és mindig rólad áradozik. Meg hát többször megemlítette, hogy mi összeillünk. Szóval szerintem csak örülni fog. Viszont a te szüleid nem éppen fognak repesni az örömtől.– mondtam ki a nyilvánvalót.

– Ezt meg miből gondolod?– kérdezett rá.

– Hát édesapád már gondolt arra, hogy ha a közeledbe megyek más szándékkal, mondjuk úgy kárt tesz a nemi szervemben.–erre ő elnevette magát.– Ez nem vicc Ash, édesapád teljesen komolyan gondolta.

– Ezt is megtudjuk majd nemsokára. Ők sem egy évre mentek. Nem lesz baj. Bár szerintem kicsit ki fognak akadni.– mondta nyugtatásképpen.

5. fejezet Part 1.

Kedves olvasóim!

Ne haragudjatok, el volt romolva a gépem, ezért nem volt friss.

Sokan kérdeztétek, hogy Cullenék mikor jönnek. Hát most kijelenthetem, hogy a 6. fejezet fele Edward szemszögéből lesz.Köszönöm az eddigi komikat, de most már 6 komi alatt nem teszek fel frisset! Írjatok légy szíves, elég egy-két szó........ Mindegy de jól esne... Na de nem húzom tovább az időt, jó olvasást.:D

Ash szemszöge

Lassan kezdek felébredni, és kezd hasogatni a fejem. Nem emlékszem semmire a tegnap estéről. Kezdenek visszatérni az emlékeim. Azt hiszem megcsókoltam Joe-t, és EJ-t. Úr Isten! Mit tettünk mi az éjjel? Már emlékszem mindenre. Felkönyököltem és megláttam EJ-t magam mellett. Rögtön magamra húztam a takarót. Ezzel lehúztam EJ-ről, és megláttam a férfiasságát.

Ő elkezdett ébredni. Én megpróbáltam kiszállni az ágyból, de a takaró rám csavarodat, és én leestem az ágyról, magamra rántva EJ-t. Rám esett, már ő is fent van.

– Jó reggelt!– köszöntem zavartan. Nem tudom hová nézzek, csak, hogy ne nézzek a szemébe.A tegnap után ez veszélyes lenne.

– Jó reggelt!– ő is zavarban van. Furcsa egy helyzet az biztos, hisz mi barátok vagyunk, vagy csak voltunk.

– Bocs az ébresztésért, de azért leszállhatnál rólam.– nem tudom meddig bírnám, hogy ne essek neki csókolgatni őt.

– Máris– és le is szált. Felvette a boxerét ami a földön volt és engem is felsegített.– Azt hiszem jobb lenne, ha ma nem mennénk iskolába. Beszélnünk is kellene, és nem tudom te hogy vagy vele, de nekem iszonyatosan fáj a fejem.

– Nekem is fáj a fejem, és szerintem sem kellene ma mennünk. Lenne mit megbeszélnünk. Elmegyek zuhanyozni utána majd beszélünk. Jó?

– Persze. Én addig keresek egy fájdalom csillapítót, neked is keresek.–és már ki is ment. Még jó, hogy anyáék nincsenek itthon. Én elindultam zuhanyozni. Csak akkor jöttem rá, hogy nem hoztam ruhát, mikor már lezuhanyoztam. Így megint magamra tekertem a takarót és imádkozom, hogy EJ ne legyen a másik szobában. Hála az égnek nincs itt. Én bementem a gardróbba, elkezdtem keresgélni valami egyszerű összeállítást. Kiválasztottam egy egyszerű farmert, és egy kék felsőt, ami most kivételesen nem mély dekoltázsú. A tegnap után jobb ha most nem veszek fel kihívó felsőt. A fejem egyre jobban fáj, ezért nem fogok én többet alkoholt inni. Elindultam lefelé.EJ a konyhában ül és azt hiszem az aszpirint veszi befele. Oda ültem mellé. A kezembe nyomott egy tablettát és egy pohár vizet. Én rögtön bevettem.

– Beszélnünk kell a tegnap estéről.– nem nézett a szemembe.

– Rendben. De te kezd a mondanivalóddal.– mondtam kicsit félve.

– Te is ittál, én is ittam, de ez nem változtat semmin. Nem mentség arra amit tettünk az éjjel. Nem tudom te hogy vagy vele, de én nem bántam meg, mert hála a tegnap éjszakának rájöttem, hogy többet érzek irántad mint barátság.– és a végére már a szemembe nézett. A reakcióm várta. Én nem tudtam mit mondjak erre. Ő felállt, odajött hozzám, megsimogatta az arcom és megcsókolt, olyan gyengéden mintha csak egy álom lennék és fél, hogy eltűnök. Én rögtön viszonoztam a csókot. Lassan elhúzódott tőlem és megölelt.

– Szeretlek EJ.– mondtam ki amire csak most jöttem rá. Egy picit meglepődött ezen, de látszott rajta, hogy örül.

– Én is szeretlek Ash.– furcsa melegséget érzek a szívemnél.

– Még jó, hogy anyáék elutaztak. Szép lett volna ha itthon lettek volna az éjjel.

– Hála az égnek, hogy nincsenek itt. Édesapád puszta kézzel fojtana meg engem.– és egy kicsit még kuncogott is.

– Nagyon vicces vagy. Apu nem ölne meg, max. szív rohamot kapna, de soha nem bántaná azt a személyt akit én szeretek.– ebben biztos vagyok– Viszont Bella nem utazott el sehova. Vele hogyan szeretnéd ezt közölni?– tettem fel azt a kérdést ami a legjobban izgat.

– Ezzel nem lesz gond. Odavan érted és mindig rólad áradozik. Meg hát többször megemlítette, hogy mi összeillünk. Szóval szerintem csak örülni fog. Viszont a te szüleid nem éppen fognak repesni az örömtől.

– Ezt meg miből gondolod?

– Hát édesapád már gondolt arra, hogy ha a közeledbe megyek más szándékkal, mondjuk úgy kárt tesz a nemi szervemben.–erre nekem nevetnem kellet, nem bírtam ki– Ez nem vicc Ash, édesapád teljesen komolyan gondolta.

– Ezt is megtudjuk majd nemsokára. Ők sem egy évre mentek. Nem lesz baj. Bár szerintem kicsit ki fognak akadni.

4. fejezet

Sziasztok. Köszönöm a komikat. Remélem tetszeni fog a fejezet és megajándékoztok még egy pár komival. A feji 18 karikás (kérlek nézzétek el nekem ha valami nem jó, nem vagyok jártas ezen a téren).Lesz benne egy pár új szereplő, róluk a Szereplők között lehet többet megtudni. Nem húzom tovább az időt itt a friss :)

Ash szemszöge:

Egy fél órába telt mire sikerült teljesen lenyugodnom. Kiszálltam az ágyból és a gardrób felé vettem az irányt. Kivettem egy kék hosszított felsőt és egy fekete tapadós nadrágot, fekete fehérneműt.

 

Következő úti célom a fürdő. Mikor már elvégeztem mindent és felöltöztem elindultam le a konyhába reggelizni. Anya éppen rántottát csinál.
–Jó reggelt anya! – és adtam neki egy puszit. Ez még kiskoromban rögződött belém.
–Jó reggelt kicsim. Ash nekem és apádnak el kell utaznunk három napra. Rád akartuk hagyni Lilyt, de mivel iskola ezért őt is visszük. Kettőkor indulunk. –kicsit félve mondta. Tudja, hogy nem szeretem ha elutaznak, félek, hogy bajuk esik.
–Rendben. Ma este lesz Tim bulija. Ugye emlékszel, hogy elengedtél?
–Igen, menj csak nyugodtan kicsim. – és elém tette a reggelim.
–Köszi. –és csengettek– Nyitom. Biztos EJ az. –és tényleg ő volt. – Szia, gyere beljebb. Öt perc és indulhatunk, csak befejezem a reggelit. Kérsz?
–Szia, nyugodtan fejezd be és köszi, de nem. Jó reggelt Mrs.White.
–Jó reggelt EJ. Ugye te is mész Tim bulijára?
–Persze, és ígérem, vigyázok Ash-re. –mint egy ovisról úgy beszélnek rólam.
–Én is itt vagyok még, és köszi de tudok magamra vigyázni. –éppen most fejeztem be a reggelit – Szia anya mi elmentünk. – és persze a puszi ami el nem maradhat.
–Szia kicsim, EJ. Ash mi már nem leszünk itthon amikor hazajöttök
–Viszont látásra Mrs.White. – köszönt el EJ és kinyitotta nekem a bejárati ajtót– Hova mennek a szüleid? – kérdezett rá már a kocsiban ülve.
–Pontosan nem mondták, de azt igen, hogy három napra mennek, és viszik Lilyt is
–De ugye iskolába azért még jössz? Mivel megígértem anyukádnak, hogy vigyázok rád, ezért ha kell magam cipellek el. –mondta mosolyogva.
–Ó persze, mert olyan könnyen hagynám magam. –mentem bele én is a játékba.
–Nem vagy nehéz, könnyen elvinnélek, vagy szerinted nem? – még jobban vigyorgott.
–Hogyne, mert hát ugye én nem fogok kapálózni és kiabálni?
–Na jó, te nyertél. De akkor is jössz iskolába.–most már határozott– Amúgy megérkeztünk. – szált ki és indult el kinyitni nekem az ajtót. EJ vezetési módszerével az egy órás út csak húsz percbe telik– Mit szeretnél ma vásárolni?
–Ruhát Tim bulijára, meg még egypár darabot. Nyugi nem sokat akarok vásárolni. –szinte könyörgő szemekkel nézett rám –Komolyan mondtam.
–Köszönöm– ölelt meg. Az első boltba amit megláttam, rögtön be is mentünk. Én megtámadtam a ruhákat EJ meg csak mosolygott rajtam. Kiválasztottam egy fekete kisnadrágot és egy piros mély dekoltázsú felsőt, ezt meg is veszem.
Megyünk is tovább. A harmadik boltban találtam egy szürke felsőt a kisnadrághoz, ezt is megveszem.

Megyünk is tovább. A harmadik boltban találtam egy szürke felsőt a kisnadrághoz, ezt is megveszem.

–Sokáig akarsz még vásárolni? –, hogy mennyit bírnak nyavalyogni a férfiak.
–Még azért szeretnék, de megállhatunk enni?
–Rendben! Menjünk be egy McDonald’s-ba. –fél órán keresztül itt ültünk, mivel amikor felhoztam, hogy ideje tovább vásárolni EJ elkezdett nyávogni. Így tovább maradtunk.
–Na jó. Most már megyünk tovább és nincs apelláta. –úgy néz rám, mintha én lennék a világon a leggonoszabb ember. Két órába telt mire rátaláltam az igazi ruhára, de azért van még egy ami tetszik, így mind a kettőt megveszem. Az egyik lila, a másik fekete és szürkés. Majd kiderül melyiket veszem fel a bulira.

–Lásd a szívem EJ, mehetünk. –mondtam nagylelkűen.
–Végre! Imádlak Ash, de következőjére én nem jövök. – szinte ugrált örömében.
–Mindig ezt mondod, és mindig eljössz velem.
–Mert nagyon jó a „kiskutya” nézésed. – mondta sértetten.
–Menjünk, vagy ha nem szeretnél akkor még vásárolhatunk egy kicsit.
–Na azt már nem! Megyünk és kész! –olyan határozott, hogy az már ijesztő. De azért már a plaza ajtajában áll a csomagokkal. – Ash, siess már egy kicsit! Kérlek.
–Jó, jó, jövök már, ne siettess annyira. –és már nyitotta is a kocsi ajtaját nekem, fél, hogy talán vissza akarok mindjárt menni, pedig most mindent megvettem amit akartam. De szeretem húzni az agyát. Ő most ült be és már nyomja is a gázt. – Ne félj EJ, nem akarok vissza menni semmiért.
–Mindig ezt mondod, de mégis vissza mész mindig. –tett szemre hányást. – Megjöttünk.
–Anyuék már elmentek, nincs itt a kocsija. Hova siethettek ennyire? Ugye bejössz?
–Persze, hisz mit mondtam anyukádnak? Azt, hogy vigyázok rág, szóval most én vagyok a főnök.
–Csak álmodj nyugodtan, de azért szólj majd ha már felébredtél, jó lenne majd tudni, hogy mikortól lehet téged komolyan venni.
–Nagyon vicces vagy Ash. Alig bírom, hogy ne nevessek.
–Ugye, na gyere már. –végre bementünk. A táskákat letette a lépcsőre. – Nézünk filmet?
–Persze. Milyet szeretnél?
–Lehet a Vámpír naplók. Tudod, hogy imádom.
–Igen, tudom. – és betette. Leültünk a kanapéra és a film végéig fel sem álltunk. Nagy sajnálatomra csak három órát tart. – Nekem lassan mennem kell. Anya el akar menni vadászni este, és addig én leszek a próba baba. Hiába vagyok fiú, ő azt akarja, hogy jól nézzek ki.
–Csak jót akar neked. Jobb ha ő csinál belőled próba babát, mint, hogy én csináljak. Nem? – Bella nem szeret annyira vásárolni mint én.
–Na ebben igazad van, de megyek. Szia. –és már el is tűnt. Sohasem várja meg amíg én is elköszönök tőle. Még fél órát néztem a Tv-t, utána kezdtem el készülődni. Első utam a fürdő, zuhanyozni. Aztán jön a ruha váltás. Én a lila ruha mellett döntöttem. Felvettem a ruhát, megcsináltam a hajam és a sminkem, és már hat óra. Mindjárt jön EJ. És csengettek, itt is van. Szaladtam a lépcsőn lefele, pedig ebben a fekete csizmában ez élet veszélyes. Szinte feltéptem az ajtót.
–Szia. Nem kell ennyire sietni, még a végén kitöröd a nyakad. –és jól végigmért– Igazán szexi vagy.
–Szia. Köszi, és te sem panaszkodhatsz. – egy fekete póló.dzseki és farmer van rajta.
–Kösz. Készen vagy, mehetünk? – mért végig még egyszer.
–Igen, mehetünk. –és már indultunk is. – Tudod az utat Tim-hez?
–Persze, minek ha nem tudnám mit csinálnál? – kérdezte kuncogva.
–Hát, nem is tudom.Mondjuk fogok egy térképet, mivel a címet megadta így az útvonalat kellene csak keresni. –komoly voltam, vagyis csak próbáltam lenni, mert a végén én is elmosolyodtam. Úgy tíz perce mehettünk. EJ leparkolt egy nagy ház előtt. Dübögött a zene, szóval nem tévedtünk el.
–Akkor kiszállunk? –kicsit bizonytalannak tünik.
–Igen, nem lesz rossz, nyugi. – és már ki is száltunk.
–Remélem. – nem nagyon hitte el nekem amit mondtam. De azért elindultunk befelé. Bent a füstöt vágni lehetne, és alkohol szag van. Tim jött oda hozzánk.
–Jó, hogy itt vagytok.EJ gyere bemutatlak egypár ismerősömnek. – rángatta el mellőlem EJ-t. Én beljebb jöttem. Itt van Sarah is.
–Szia Ash. Gyere igyál te is egy kicsit. – mondta nagylelkűen Sarah.
–Szia Sarah. Köszi de most inkább kihagyom.
–Csajszi talán nem tudsz inni? Emberek Ash nem iszik! –elég hangosan mondta.
–Na add ide azt az üveget. –kezd idegesíteni. Még hogy én nem tudok inni. Na majd megmutatom én neki. Vigyorogva a kezembe nyomta az üveget. Azt hiszem vodka van benne. De ezt is mindjárt kiderítem. Úgy két órája lehetünk itt, EJ-t az elejétől nem láttam, azóta, hogy Tommal vagy Timmel(ki tudja hogy hívjákkal) elment. Éppen Joe-val táncolok, és megláttam EJ-t ahogy Nathalie-val smárol. Hogy engem ez miért zavar? Erre én megcsókoltam Joe-t. Ő először meglepődött, de mivel benne is volt pia ezért készségesen viszonozta. EJ jött ide hozzánk. Leszedte rólam Joe-t és elkezdett húzni az ajtó felé. Már ő sem józan.
–Hova sietsz ennyire EJ-ke? – kérdeztem rá amikor már az ajtóban álltunk.
–Te nem hallottad azt amit én. Azon gondolkozott, hogyan fektethetne le téged. –és ökölbe szorult a keze.
–És ezzel meg mi a gond? –már a kocsi ajtóban kérdeztem. Ő erre először meglepődött de nem válaszolt semmit, inkább beült.Haza vitt és bekísért. Mivel Bella nincs otthon ezért EJ a vendégszobánkban alszik. Én megbotlottam a szőnyegben és már vártam, hogy mikor esek le. De nem ez történt. EJ elkapott és amikor a szemébe néztem elfelejtettem mindent. Csak ő és én voltunk. Megcsókolt, de ez a csók más volt mint a Joe csókja. Először csak ízlelgette az ajkamat, majd az alsó ajkam megnyalta, beengedést kért. Én készségesen adtam meg neki amit kért. Keze a fenekem alá csúszott és megemelt, én a lábamat a dereka köré zártam. És hirtelen már a szobámban voltunk. EJ a ruhám széléhez nyúlt és levette rólam. Én sem maradtam le, rögtön a pólóját vettem le róla. Itt állok előtte fehérneműben, de most még ez sem zavar. Lehet, hogy kicsit sokat ittam, de már mindegy. Levettem róla a nadrágot is, ő közben csókolt ahol ért. Amikor a nyakamat csókolta, akaratlanul is felsóhajtottam. Lefektetett az ágyra és ő rám ült, de úgy, hogy ne az egész súlya legyen rajtam. Levette rólam a melltartót, és a mellemet kezdte csókolgatni. Én egyre sűrűbben sóhajtozom. Aztán letépte rólam a bugyit. Ő is levette a boxerét és gyengéden belém hatolt. Én egy sóhajjal adtam tudtára, hogy nem fáj. Egyre gyorsabban mozgott bennem, és közben csókolgatott ahol ért. Egyszerre értük el a beteljesülést. Ő felmorgott én pedig a nevét visítottam. Rám dőlt de úgy, hogy ne legyen nekem nehéz. Majd mikor már egy kicsit lenyugodtunk mellém dőlt, és a mellkasára húzott. Így nyomott el mindkettőnket az álom.

3. fejezet

Furcsa álmom volt. Egy szobában vagyok, de ez nem az én szobám. Kinyílik az ajtó, bejövök rajta. Mellék szereplőként nézem magam. Kivettem egy bőröndöt az ágy alól és elkezdtem pakolni. Bejött utánam EJ elgyötört arccal.
–Nem mehetsz el vele! Nem teheted ezt velem, én szeretlek Ash. Kérlek maradj itt! –szinte már könyörög nekem, de én meg sem fordulok.
–EJ, érts meg, ő szeret engem és...
–Ő veszélyes rád! Hisz vámpír, Ash legyen egy kis eszed, ne menj vele. Kérlek.
–Sajnálom EJ, de én így is, úgy is vele megyek.–erre ő hirtelen elkapja a derekam, maga felé fordít és megcsókol. Én viszont ellököm magamtól.
– Hogy képzeled ezt EJ! Miért akarsz annyira visszatartani, nemsokára úgyis elmennél, én meg egyedül maradnék. Ő viszont mindig mellettem lesz.Kérlek érts meg és hagyj elmenni.
–Nem, nem értelek meg!Nem hagyom, hogy elmenj vele. Én ugyan úgy itt lennék veled és...
–De meddig? Egy év, kettő vagy három aztán én mit csinálnék? Ő velem lesz.
–Utána eljöhetnél velünk. Együtt elmehetnénk, akárhova elmennék csak te legyél ott velem.Kérlek, csak gondold át.– Pár perc csend. Átgondolom amit mond,de kinyílik az ajtó, és bejön egy hosszú fekete hajú férfi. Az arcát nem látom, de abban biztos vagyok, hogy vámpír.Odamegy hozzám és megcsókol. Én pedig viszonozom. Ez azt jelenti, hogy ővele akarok elmenni.
–Kicsim, hogy állsz a pakolással? –kérdezett meg. Úgy tett mintha EJ ott sem lenne.
–Nemsokára készen leszek. – olyan vagyok mintha valaki irányítana. Erre ő kiment, én pedig itt maradtam Ej-vel. Olyan fájdalmas arcot vág, mintha éppen élve égetnék el.
–Szóval át sem gondolod amit mondtam. Elmész vele?
–Nem, nem gondolom át amit mondtál és igen, elmegyek vele. Ne haragudj. – erre ő kiviharzott a szobából. Én térdre esem és úgy zokogok. Fáj nekem, hogy így kellett látnom EJ-t, ilyen szomorúnak. Felállok, megtörlöm a szemem és folytatom a pakolást. A fél gardróbot már bepakoltam, amikor nagy reccsenést hallok lentről. Rögtön leszaladok. EJ és az idegen -akit amúgy ismernem kéne- összeverekedett. Ej-t neki dobta az egyik falnak, ami ennek hatására kidőlt. Nem kel fel, elvesztette az eszméletét. Rögtön oda szaladok hozzá és ébresztgetem. Az idegen odajön hozzám és el akar vonszolni mellőle.
–Azonnal engedj el! Mégis, hogy képzeled? Őt bántani? Ha meghal én először téged öllek meg valahogy,és csak aztán önmagam!–kiabáltam vele. Erre ő csak rám nézett. Várta, hogy még lesz-e mondanivalóm. Mikor látta, hogy nincs, elkezdte:
–Ő jött nekem, én csak védtem magam. Amúgy nem engem kellene ennyire sajnálnod? – még neki állt feljebb.
–Nem, nem téged kéne sajnálnom. Menj el. Én már nem akarok veled menni. Rájöttem, hogy őt sokkal jobban szeretem mint téged. Itt maradok vele. Lesz ami lesz. – eléggé határozott vagyok. Csak állt és nézett.
–Ezt nem mondod komolyan? Nem maradhatsz itt! Szeretlek. Érted te azt, hogy ez mit jelent vagy csak játszol mindenkivel?
-Sajnálom. Tudom, hogy későn jöttem rá, hogy őt jobban szeretem. És nem, nem játszom mindenkivel. Veled sem akartam. Sajnálom, hogy fájdalmat okozok neked. Kérlek ne haragudj rám, de őt tiszta szívemből szeretem. – nem néztem rá, végig EJ arcát tanulmányoztam, hogy mi lehet vele.
–Sajnálod? Mindig mindenkinek csak második voltam, amikor már azt hiszem, hogy megtaláltam az igazit te közlöd velem, hogy mást választasz. Ezt eddig nem tudtad vagy csak féltékennyé akartad tenni a kis barátod. Ha? Csak egy báb voltam akivel azt csinálhatsz amit akarsz. Ha kell itt tartod, ha nem eldobod. Ezt még nagyon megbánod, hidd el nekem. Megbánod, hogy őt választottad és nem engem. – és eltűnt.Nagyon határozottan fenyegetett meg. Nagy nehezen sikerült lefektetnem EJ-t a kanapéra. Nagyon nagy ütést kaphatott, ha eszméletlen. Most mit tegyek? Erre elindultam a telefonért és felhívtam Bellát.
–Bella! Baj van.EJ-ék összeverekedtek és neki esett egy falnak. Eszméletlenül fekszik a kanapén. Kérlek siess, gyere ide gyorsan. – és már le is tette. Két perc elteltével Bella csapta ki az ajtót, és viharzott a kanapé mellé.
–Mi történt? – kérdezte ijedten.
–Fent voltam, a szobámban pakoltam mikor nagy reccsenésre lettem figyelmes. Leszaladtam és EJ már a földön feküdt eszméletlenül. Összevesztünk és megmondtam neki, hogy én itt maradok, ő pedig megfenyegetett, hogy ezt még megbánom. Röviden ennyi. –Bella elképedve nézett rám, majd EJ elkezdett mocorogni,majd ránéztünk mind a ketten.

Kezd eltűnni minden körülöttem, majd egy réten találom magam. Megpillantom önmagam, de itt már nagy hasam van, terhes vagyok. EJ-t öt vámpír veszi körül és az idegen is köztük van.
–Kérlek, ne bántsd őt, veled megyek. – szinte sírtam.
–Neki adtad magad! Hagytad, hogy hozzád érjen! Nekem már nem kellesz, de a bosszú annál inkább. – és gonoszan felvihogott. Erre megragadták EJ-t és Ő megölte.

Hirtelen felébredtem.EJ itt ül az ágyam végén. Néha be szokott jönni éjszaka, ha nem tud aludni.
–Mi a baj? – kérdezte és az ölébe húzott. Én pedig csak sírok és sírok. Nem bírtam abbahagyni.
–Olyan élethű volt. Mintha megtörtént volna. – sírós hangon válaszoltam.
–Ssss, csak álom volt, csak álom. – nyugtatgatott és simogatta a hátam– Pihenj le még egy kicsit, csak öt óra. Még aludnod kell.
–Nem, nem akarom újra látni. Nem. – nem bírnám ki még egyszer végignézni. Lassan kezdtem megnyugodni. – Köszönöm, hogy itt vagy velem.
–Mindig itt leszek, ha szükséged lesz rám. De most mennem kell, lassan kelnek a szüleid. Nyolckor érted jövök és elmegyünk akkor vásárolni.
–Rendben.–erre ő már el is tűnt.

Ismeretlen személy szemszöge:

Szegény lány. Nem érdemli meg, hogy ilyen álmokat lásson. De nekem is meg kell tennem, mivel ez most a feladatom. Ha nem tenném meg, el sem tudom képzelni, hogy mit tennének velem. Most is eléjük igyekszem, közölni velük, hogy megtettem. Nem akarom tudni, miért kell szegény lánynak ezt látnia, hisz szereti azt a fiút, de erre ő még nem jött rá. Most érkeztem meg a nagyterem ajtaja elé. Kinyílik.
–Már meg is jöttél? Ugye ez azt jelenti, hogy teljesítetted a feladatod? – olyan egyszerűen kérdez rá, mintha csak vásárolnom kellett volna.
–Igen, megtettem a feladatom, de reménykedem, hogy többet nem kell ezt tennem azzal a lánnyal.
–Még meglátjuk, hogy mire lesz még szükség a jövőben. – ott csillog a szemében a hatalomra vágyás fénye.Ha eddig sajnáltam azt a lányt akkor most már féltem is. Ki tudja mire képesek azért, hogy megkapják amit akarnak.
–Én elmennék vadászni, ha nem haragszanak meg. – addig sem kell attól félnem, hogy kitalálnak még valamit.
–Persze, menj csak nyugodtan. – úgy tesz mintha olyan nagylelkű lenne. Én már ki is mentem. Annyira nem szeretem az ilyen aljas terveket, de semmit sem tehetek ellenük. Bár még meglátom, ha még egyszer oda küldenek, végleg elhagyom őket.

2. fejezet

-Ő EJ apja igaz? – kérdeztem rá – Elnézést, hogy beleszóltam.
– Semmi baj, és igen ő az apja, de itt még nem tartunk. Folytathatom? –erre én csak bólintottam– Hol tartottam? Á megvan! Gondolat olvasó és, hogy nem lát a fejembe. Rájöttem, hogy mi ő és másik nap az iskola után bementem az erdőbe, persze úgy, hogy ő is lássa. Utánam jött, én pedig rákérdeztem. Hát igen, csak én vagyok olyan őrült, hogy bemenjek egy vámpírral az erdőbe. – egy kicsit kuncogott is önmagán, majd újra komoly lett és folytatta – Elmondta a történetét és, hogy szerelmes belém. Másnap ő vitt az iskolába, mindenki minket nézett. Egy olyan “ hogyan jöhetett össze egy ilyen lány ővele, mikor az egész iskolából senkinek sem sikerült” nézéssel. Másnap elvitt hozzájuk, bemutatni a szüleinek. Itt megismerkedtem Esmével, a nevelő anyjával és Carlislevel, a nevelő apjával. Rosalie itt is hozta a formáját és belém kötött, de hála Alicenek nem lett belőle semmi. Minden tökéletesen ment egy ideig, de aztán egy viharos napon elvitt a családjával baseballozni. Nagyon jó volt ameddig Alice azt nem mondta ,hogy “állj”.Akkor kezdődött a baj. Három nomád átutazóban volt a városon és meghallották ahogy játszunk, odajöttek. Laurent, Victoria és James beakartak állni játszani, Carlisle beleegyezett, de úgy volt, hogy én és Edward elmegyünk és a helyünkre állnak. De a szél közbeszólt. James felé vitte a vérem illatát és ő megakart támadni. Cullenék persze ezt nem hagyták és elküldték őket. James és Victoria nem adta fel. Mivel James nyomkövető volt ezért nekem elkellet hagynom a várost,mert nem akartam Charliet veszélybe keverni. Edward biztonságban akart tudni,így elküldött a városból Jasper-rel és Alice-vel. Egy szállodában szálltunk meg. Anya otthoni számon hívott fel és a hangja is ugyan az volt. Majd átvette a telefont James és azt mondta, ha nem megyek a régi balett termembe megöli anyut. Én persze rögtön oda mentem. De anya nem volt ott, helyette a plazma Tv-ben ment egy régi videó. Átvert. Eltörte az egyik lábam, ekkor jött Edward és letépte rólam. Ám ő megharapta a kezem. Iszonyúan fájt mindenem, de Edward kiszívta a mérget belőle. Amikor felébredtem a kórházban anya volt velem és Edward.Ő megígérte nekem, hogy soha nem hagy el amíg én azt nem mondom; menjen el.
Rávett, hogy menjek el vele a szalag avató bálra. Nem voltam az a táncoló típus, én inkább két ballábas voltam. Utána egy darabig minden rendben volt, pontosabban a 18. születésnapomig. Alice most is Alice volt, rendezett egy kis bulit. Mindenkitől kaptam ajándékot. Miután mindent kibontottam és megkóstoltam a tortám, a többieknek sietve vadászni támadt kedve. Ott maradtam Edward-dal. Felmentünk a szobájába, beszélgettünk, csókolóztunk és túlléptük az általa állított határt. Szerelmeskedtünk. Rá egy pár napra kezdtem rosszul lenni. Elmentem egy orvoshoz és kiderült, hogy terhes vagyok. Amikor visszamentem Cullenéknél már senki nem volt ott, üres volt a ház, elköltöztek. Charlie ezt még nem tudta és mivel én nem élhettem többé vele, azt mondtam neki, hogy elmegyek velük. Nehezen, de beletörődött. Én a Cullen házban éltem, azt az egy hónapot. Minden nap reménykedtem, hogy visszajönnek és azt mondják, hogy egy hosszú vadászaton voltak. Persze hiába reménykedtem, nem jöttek vissza.Senki. Az az egy hónap nagyon fájdalmasan telt mivel törtek a csontjaim ahogy EJ mozgott, és lelkileg is nagyon fájt, abban a házban lennem ami rájuk elékeztetett. Eljött a szülés napja. Egyedül voltam amikor elkezdődött. Fájdalmas volt, mivel ki kellett rágnia magát a méhemből. Sok vért vesztettem. David éppen arra járt és megérezte a vérem illatát.Mivel nomád ezért oda is jött. Amikor meglátta, hogy mi történik velem átváltoztatott, ha nem teszi meg meghaltam volna. Ameddig én átváltoztam ő vigyázott Ej-re. Utána felajánlotta, hogy tartsunk vele, de nem akartam menni. Ő elmondta, hogy ott milyen alakváltók élnek és azt is hogyha nem megyek el több mint valószínű, hogy megölnek minket. Rájöttem, végleg el kell jönnünk Forksból. Új életet kezdtem EJ-vel Oroszországban. Moszkvába költöztünk, én elkezdtem dolgozni, bár a hitel kártyámon volt pénz azért még szükség volt rá. Nagyon örültem EJ-nek, ő életem szeme fénye. De ahogy mondani szokás „ a gyerekek hamar felnőnek”, itt ezt szó szerint lehetett venni. Hét év alatt felnőtt lett,olyan mint most. Egyre tovább és tovább kellett költöznünk, mivel öt évnél többet sehol sem maradhattunk, feltűnő lett volna, hogy mi nem öregedünk mint más. Egy éve éppen Svájcban éltünk, mikor majdnem elütöttek egy kislányt. EJ ezt nem bírta volna végignézni és megmentette, persze vámpír sebességgel. Az emberek elkezdtek beszélni erről az esetről és kezdtek rájönni, hogy lehet, hogy nem is vagyunk emberek. Rögtön el kellett jönnünk, nem akartuk felhívni magunkra a Volturi figyelmét.Így ide költöztünk.–ekkor kinyílt az ajtó és megjöttek anyuék, ők sem tudtak jobbkor jönni. –Ha érdekel még valami nyugodtan gyere át hozzánk és kérdezz. Jó?
– Köszönöm, hogy beavattál.– jólesik, hogy megbízik bennem. Ha nem bízna bennem, nem mondta volna el. Csak most vettem észre, hogy egészen késő délutánig elhúzódott a mesélés. Anyáék most jöttek be a nappaliba.
– Jó napot Mrs. és Mr. White.– Bella mindig illedelmes. Bár az én számításaim alapján jóval idősebb a szüleimnél.
– Szia Bella! Mi szél hozott nálunk?–anya mindenkivel olyan mintha rokon lenne.
– Csak beszélgettünk Ashsel.De nekem már mennem kell ha nem haragszanak meg. Viszont látásra. Szia Ash.
– Szia Bella.– se szó, se beszéd én elindultam fel a szobámba.
– Nem vagy éhes Ash?– kiáltott utánam anya.
– Köszi, most nem.– Bella életén gondolkodom. Nehéz lehetett neki amikor csak úgy elhagyták. Biztos úgy érezhette magát, mint akit kihasználtak.Én nekem akkor sem stimmel valami ebben a történetben. Vajon miért mehetett el akkor Edward? Ha nem szerette Bellát akkor hamarabb is kihasználhatta volna. Ha pedig szerette akkor miért ment el? És még azt mondják, hogy a nők észjárását nem lehet megérteni. Addig gondolkodtam ezen, hogy arra lettem figyelmes, lefele ragad a szemem. Elaludtam.