3. fejezet

Furcsa álmom volt. Egy szobában vagyok, de ez nem az én szobám. Kinyílik az ajtó, bejövök rajta. Mellék szereplőként nézem magam. Kivettem egy bőröndöt az ágy alól és elkezdtem pakolni. Bejött utánam EJ elgyötört arccal.
–Nem mehetsz el vele! Nem teheted ezt velem, én szeretlek Ash. Kérlek maradj itt! –szinte már könyörög nekem, de én meg sem fordulok.
–EJ, érts meg, ő szeret engem és...
–Ő veszélyes rád! Hisz vámpír, Ash legyen egy kis eszed, ne menj vele. Kérlek.
–Sajnálom EJ, de én így is, úgy is vele megyek.–erre ő hirtelen elkapja a derekam, maga felé fordít és megcsókol. Én viszont ellököm magamtól.
– Hogy képzeled ezt EJ! Miért akarsz annyira visszatartani, nemsokára úgyis elmennél, én meg egyedül maradnék. Ő viszont mindig mellettem lesz.Kérlek érts meg és hagyj elmenni.
–Nem, nem értelek meg!Nem hagyom, hogy elmenj vele. Én ugyan úgy itt lennék veled és...
–De meddig? Egy év, kettő vagy három aztán én mit csinálnék? Ő velem lesz.
–Utána eljöhetnél velünk. Együtt elmehetnénk, akárhova elmennék csak te legyél ott velem.Kérlek, csak gondold át.– Pár perc csend. Átgondolom amit mond,de kinyílik az ajtó, és bejön egy hosszú fekete hajú férfi. Az arcát nem látom, de abban biztos vagyok, hogy vámpír.Odamegy hozzám és megcsókol. Én pedig viszonozom. Ez azt jelenti, hogy ővele akarok elmenni.
–Kicsim, hogy állsz a pakolással? –kérdezett meg. Úgy tett mintha EJ ott sem lenne.
–Nemsokára készen leszek. – olyan vagyok mintha valaki irányítana. Erre ő kiment, én pedig itt maradtam Ej-vel. Olyan fájdalmas arcot vág, mintha éppen élve égetnék el.
–Szóval át sem gondolod amit mondtam. Elmész vele?
–Nem, nem gondolom át amit mondtál és igen, elmegyek vele. Ne haragudj. – erre ő kiviharzott a szobából. Én térdre esem és úgy zokogok. Fáj nekem, hogy így kellett látnom EJ-t, ilyen szomorúnak. Felállok, megtörlöm a szemem és folytatom a pakolást. A fél gardróbot már bepakoltam, amikor nagy reccsenést hallok lentről. Rögtön leszaladok. EJ és az idegen -akit amúgy ismernem kéne- összeverekedett. Ej-t neki dobta az egyik falnak, ami ennek hatására kidőlt. Nem kel fel, elvesztette az eszméletét. Rögtön oda szaladok hozzá és ébresztgetem. Az idegen odajön hozzám és el akar vonszolni mellőle.
–Azonnal engedj el! Mégis, hogy képzeled? Őt bántani? Ha meghal én először téged öllek meg valahogy,és csak aztán önmagam!–kiabáltam vele. Erre ő csak rám nézett. Várta, hogy még lesz-e mondanivalóm. Mikor látta, hogy nincs, elkezdte:
–Ő jött nekem, én csak védtem magam. Amúgy nem engem kellene ennyire sajnálnod? – még neki állt feljebb.
–Nem, nem téged kéne sajnálnom. Menj el. Én már nem akarok veled menni. Rájöttem, hogy őt sokkal jobban szeretem mint téged. Itt maradok vele. Lesz ami lesz. – eléggé határozott vagyok. Csak állt és nézett.
–Ezt nem mondod komolyan? Nem maradhatsz itt! Szeretlek. Érted te azt, hogy ez mit jelent vagy csak játszol mindenkivel?
-Sajnálom. Tudom, hogy későn jöttem rá, hogy őt jobban szeretem. És nem, nem játszom mindenkivel. Veled sem akartam. Sajnálom, hogy fájdalmat okozok neked. Kérlek ne haragudj rám, de őt tiszta szívemből szeretem. – nem néztem rá, végig EJ arcát tanulmányoztam, hogy mi lehet vele.
–Sajnálod? Mindig mindenkinek csak második voltam, amikor már azt hiszem, hogy megtaláltam az igazit te közlöd velem, hogy mást választasz. Ezt eddig nem tudtad vagy csak féltékennyé akartad tenni a kis barátod. Ha? Csak egy báb voltam akivel azt csinálhatsz amit akarsz. Ha kell itt tartod, ha nem eldobod. Ezt még nagyon megbánod, hidd el nekem. Megbánod, hogy őt választottad és nem engem. – és eltűnt.Nagyon határozottan fenyegetett meg. Nagy nehezen sikerült lefektetnem EJ-t a kanapéra. Nagyon nagy ütést kaphatott, ha eszméletlen. Most mit tegyek? Erre elindultam a telefonért és felhívtam Bellát.
–Bella! Baj van.EJ-ék összeverekedtek és neki esett egy falnak. Eszméletlenül fekszik a kanapén. Kérlek siess, gyere ide gyorsan. – és már le is tette. Két perc elteltével Bella csapta ki az ajtót, és viharzott a kanapé mellé.
–Mi történt? – kérdezte ijedten.
–Fent voltam, a szobámban pakoltam mikor nagy reccsenésre lettem figyelmes. Leszaladtam és EJ már a földön feküdt eszméletlenül. Összevesztünk és megmondtam neki, hogy én itt maradok, ő pedig megfenyegetett, hogy ezt még megbánom. Röviden ennyi. –Bella elképedve nézett rám, majd EJ elkezdett mocorogni,majd ránéztünk mind a ketten.

Kezd eltűnni minden körülöttem, majd egy réten találom magam. Megpillantom önmagam, de itt már nagy hasam van, terhes vagyok. EJ-t öt vámpír veszi körül és az idegen is köztük van.
–Kérlek, ne bántsd őt, veled megyek. – szinte sírtam.
–Neki adtad magad! Hagytad, hogy hozzád érjen! Nekem már nem kellesz, de a bosszú annál inkább. – és gonoszan felvihogott. Erre megragadták EJ-t és Ő megölte.

Hirtelen felébredtem.EJ itt ül az ágyam végén. Néha be szokott jönni éjszaka, ha nem tud aludni.
–Mi a baj? – kérdezte és az ölébe húzott. Én pedig csak sírok és sírok. Nem bírtam abbahagyni.
–Olyan élethű volt. Mintha megtörtént volna. – sírós hangon válaszoltam.
–Ssss, csak álom volt, csak álom. – nyugtatgatott és simogatta a hátam– Pihenj le még egy kicsit, csak öt óra. Még aludnod kell.
–Nem, nem akarom újra látni. Nem. – nem bírnám ki még egyszer végignézni. Lassan kezdtem megnyugodni. – Köszönöm, hogy itt vagy velem.
–Mindig itt leszek, ha szükséged lesz rám. De most mennem kell, lassan kelnek a szüleid. Nyolckor érted jövök és elmegyünk akkor vásárolni.
–Rendben.–erre ő már el is tűnt.

Ismeretlen személy szemszöge:

Szegény lány. Nem érdemli meg, hogy ilyen álmokat lásson. De nekem is meg kell tennem, mivel ez most a feladatom. Ha nem tenném meg, el sem tudom képzelni, hogy mit tennének velem. Most is eléjük igyekszem, közölni velük, hogy megtettem. Nem akarom tudni, miért kell szegény lánynak ezt látnia, hisz szereti azt a fiút, de erre ő még nem jött rá. Most érkeztem meg a nagyterem ajtaja elé. Kinyílik.
–Már meg is jöttél? Ugye ez azt jelenti, hogy teljesítetted a feladatod? – olyan egyszerűen kérdez rá, mintha csak vásárolnom kellett volna.
–Igen, megtettem a feladatom, de reménykedem, hogy többet nem kell ezt tennem azzal a lánnyal.
–Még meglátjuk, hogy mire lesz még szükség a jövőben. – ott csillog a szemében a hatalomra vágyás fénye.Ha eddig sajnáltam azt a lányt akkor most már féltem is. Ki tudja mire képesek azért, hogy megkapják amit akarnak.
–Én elmennék vadászni, ha nem haragszanak meg. – addig sem kell attól félnem, hogy kitalálnak még valamit.
–Persze, menj csak nyugodtan. – úgy tesz mintha olyan nagylelkű lenne. Én már ki is mentem. Annyira nem szeretem az ilyen aljas terveket, de semmit sem tehetek ellenük. Bár még meglátom, ha még egyszer oda küldenek, végleg elhagyom őket.