7. fejezet

Bella szemszöge:

Másnap reggel

Ma már mind a hárman megyünk iskolába. EJ már elment Ash-ért, bár éjszaka nála volt és csak átöltözni jött haza. Én is már készen vagyok és indulok. A megérzésem még mindig nem múlt el, csak erősebb lett. Beültem a Ferrarimba és rögtön indultam az iskolába. Gyorsan megérkeztem és két idegen autót láttam meg a parkolóban. Én beálltam a helyemre, kiszálltam és rögtön EJ-ék felé vettem az irányt. Egymást ölelgették és mindenki őket nézte.

− Sziasztok. Látom már mindenki tudja, hogy együtt vagytok.− néztem körbe

− Hello. Hát igen,mindenki furcsán méreget minket.− mondta Ash mosolyogva.

− Mi csak második helyen állunk a fontossági listájukon, mivel új diákok jöttek az iskolába.

− Szóval megvannak az új autók tulajai. Ti már találkoztatok velük?− olyan ismerősek a kocsik, egy biztos, ezeket még nem láttam, de hasonlókat már igen.

− Nem, mi még nem találkoztunk velük, de csengő lesz, szóval ideje mennünk. Szia.− és elindultak a termek felé.

− Sziasztok.− és én is elindultam az órámra. Az első órám biológia. Csengettek és én éppen bementem a tanterembe. Leültem a helyemre és vártam. Tudom, hogy az új diák mellettem fog ülni, mivel nincs több hely az osztályban. Bejött Mr.Fox.

− Jó reggelt mindenkinek!

− Jó reggelt tanár úr!− köszönt mindenki egyszerre.

− Új tanuló jött az osztályunkba. Kérek mindenkit, hogy kedvesen fogadja Mr. Cullen-t!− erre én lefagytam. Ez nem lehet, ők nem lehetnek itt. Ez nem lehet igaz, nem történhet meg.− Kérem jöjjön be Mr.Cullen.− és bejött Edward.− Kérem bemutatkozna az osztálynak.

− Hello, az én nevem Edward Cullen. Most költöztünk a városba a családommal. Van négy fogadott testvérem és a nevelő szüleim.

− Köszönjük Mr.Cullen. Foglaljon helyet Miss. Swan mellett.− erre ő fagyott le. Amikor rám nézett, mintha csillogott volna szeme.

− Mr.Fox rosszul érzem magam. Kimehetnék a friss levegőre?− kérdeztem meg. Én Ő mellette nem tudnék ülni. Erre Mr.Fox ugye meglepődött, mivel én még sohasem voltam rosszul.

− Menjen nyugodtan Miss.Swan, de jobb lenne, ha valaki önnel menne.− mondta határozottan.

− Én szívesen elkísérem Miss. Swant, az előző iskolámban úgyis tovább voltunk a témából.− válaszolta Edward. Erre ha lehet én még fehérebb lettem.

− Rendben Mr.Cullen, köszönjük.− és elkezdte mondani a mai anyagot. Én rögtön kimentem. Érzem, hogy követ. –EJ, Cullenék költöztek a városba, én hazamegyek, de te maradj itt.− mondtam EJ-nek gondolatban. Ember sebességgel szaladtam az erdő széléig, majd rögtön vámpír sebességre kapcsoltam. Még mindig követ. Már az erdő felénél jártam, mikor elkapta a csuklóm és maga felé fordított.

− Bella kérlek hallgass meg.− könyörgött nekem. Azért van amit megtanultam régen, azt, hogy nem szabad a szemébe néznem.

− Engedj el Edward! Nem érdekel, hogy mit akarsz mondani.− és próbáltam kihúzni a kezem a szorításából, sikertelenül.

− Bella, kérlek csak öt percet adj.

− Nem, és most engedj el.− erre ő hirtelen megcsókolt. Gyengéden ízlelgette ajkaim, és én viszonoztam. Már annyira hiányzott ez az érzés, ez a bizsergés amit csak ő tud kiváltani. De a bizsergés mellé csatlakozott a megbántottság, és felszállt az agyamról a rózsaszín köd. Kitéptem magam a kezei közül és elkezdtem hazafelé futni. Remélem, hogy most nem jön utánam. Teljes sebességre kapcsoltam, így hamar hazaértem. Egyenesen a szobámba mentem. Előkerestem a régi albumjaimat, amelyikben azok a fotók vannak, ahol még ők is szerepelnek. Elkezdtem nézegetni őket, és felidézni a múltat. Miért jöttek pont ide? Miért pont most jöttek? Csak egy pár évet kellett volna még várniuk és mi már nem lennénk itt. De nem, ők nekik most kellett ideköltözniük. Annyira hiányoztak, és most itt vannak és nem tudom, hogy most mit csináljak.

EJ szemszöge:

Másnap reggel

Az éjszakát ismét Ash-nél töltöttem, most viszont csak összebújva aludtunk. Olyan felemelő érzés átölelni, igaza volt anyának, mi tényleg összeillünk. Ash éppen elkezdett felébredni. Erre én elkezdtem puszilgatni az arcát.

− Jó reggelt!− mondta kicsit kábán. De a szemét nem nyitotta ki. Ebből azt vontam le, hogy élvezi a puszilgatást.− Ilyen ébresztés mellett nem éri meg felkelni.− mondta mosolyogva, de még mindig nem nyitotta ki a szemét.

− Felébredek, ha megígéred, hogy mindig így fogsz ébreszteni.− próbált alkudozni.

− Hát, nem is tudom. Szerintem ha folytatnám még egy kicsit, alku nélkül is felébrednél.

− Talán, de lehet, hogy nem.− mondta mosolyogva.

− Rendben. Minden nap így foglak ébreszteni.− adtam be a derekam. Erre bezzeg rögtön kinyitotta a szemét.−Zuhanyozz le szerelmem, én addig csinálok reggelit.− ő megölelt és megcsókolt.− Mivel érdemeltem ezt ki?

− Azt mondtad, hogy szerelmem.

− Ha ez ennyit jelent neked szerelmem, akkor akár ezerszer is kimondom.− hangsúlyoztam ki a „szerelmem” szót. Válaszként kaptam még egy csókot.

− Lezuhanyozok és utána együtt megcsináljuk a reggelit. Így mindenki jobban jár, minthogy téged magad engedjelek a konyha közelébe. Nem tudom pontosan, hogy hol van a poroltó.− ezzel a múlt kori akciómra akart célozni. Én igazán nem akartam rosszat, csak rántottát csinálni. Egy kicsit megéget és még meg is gyúlt.

− Nagyon vicces Ash. Az csak egy kis véletlen volt. Igaz a rántotta nem volt finom, de próba szerencse.

− Meg ne próbálj a konyha közelébe menni, ameddig én ki nem jöttem a fürdőből.− és elkezdte összeszedni a ruháit. Bár szerintem így is nagyon jól néz ki, egy pólóban és bugyiban, igazán szexi. Kikészített magának fehérneműt és felvette a földről a pólómat.

− Ash az még az én pólóm.− rajtam is csak egy boxer van.

− Tudom, és ahogy emlékszem nagyon kényelmes.− mondta kuncogva, majd elindult a fürdő felé− Ismétlem, a konyhát kerüld el!

− Igenis parancsnok! Meg sem mozdulok ameddig ki nem jössz.

− Kár, pedig elfogadnák egy kis segítséget a zuhanyzásnál, megmoshatnád a hátam.− mondta csábosan− De ha nem mozdulsz, akkor csak megleszek egyedül valahogy.− erre én rögtön elindultam utána.

− Az illem megköveteli, hogy segítsek egy hölgynek.

− Az illem? Szóval csak az illem miatt akarsz segíteni nekem?− kérdezte meg, mikor már a fürdő ajtajánál álltunk. És elakart fordulni tőlem. Én átöleltem a derekát.

− Kicsim ugye tudod, hogy csak az miatt.− és elkezdtem puszilgatni.

− Na jó, elhiszem.− és megfordult a karjaim közt, majd megcsókolt.

− Ash, ezzel nem könnyíted meg nekem, hogy ne támadjalak le.

− Engem nem zavarna.− mondta kihívóan.

− Jobb, ha én most nem zuhanyozok, talán majd máskor, amikor majd nagyobb lesz az önuralmam.− és nagy nehezen elszakadtam tőle.

− Kérlek!− és rám nézett azokkal a kiskutya szemekkel, amiknek nem tudok ellen állni.

− Ash kérlek ne nehezítsd meg ezt nekem, a kiskutya nélkül is alig tudok neked ellenállni. Inkább megvárlak lent, de nem megyek a konyha közelébe.− és próbáltam elszakadni tőle, de ez nem ilyen egyszerű.

− Ne menj sehova.− és felcsillant a szeme, ez nem jelent semmi jót. Nekinyomott a falnak és elkezdte csókolgatni a nyakam.

− Ash kérlek legyen rendes kapcsolatunk, ami nem csak a testi vágyról szól.− próbáltam érvelni. Nem arról van szó, hogy én nem akarom, mert nagyon is akarom, csak szeretném, hogy rendes kapcsolatunk legyen, és az alapoktól kezdjük.

− Talán nem akarod?− kérdezte kuncogva− Én ennek az ellenkezőjét érzem.− és hozzádörgölőzött a férfiasságomhoz. Erre én felkaptam őt és az ágyra döntöttem. Lassan csókolgattam a nyakát és levettem róla a pólót, mikor megszólalt a csengő.

− Ki kéne nyitni.− mondtam, de azért még csókolgattam.

− Kéne.− suttogta rekedten. Erre megint megszólalt a csengő.

− Kinyitom.− és utoljára megcsókoltam a nyakát. Leszálltam róla és elindulta lefelé egy szál boxerben. Kinyitottam az ajtót és ott álltak…

6. fejezet

Sziasztok Kedves Olvasóim!

Lett egy kis szabadidőm így megírtam a fejit.Köszönöm a komikat az előző fejihez és remélem ez is tetszik majd és megajándékoztok itt is egypár komival.

Bella szemszöge:

A vadászat sem segített, még mindig megvan az a megérzésem, hogy valami fog történni. Azt, hogy jó vagy rossz, még nem tudom. EJ egész éjjel nem jött haza. Összeillenek Ash-sel, de nem hisz nekem. Remélem, azért időben rájön arra, hogy mit érez. Mert, ha már késő lesz, akkor már nem tehet semmit.

Annyira hiányoznak Cullenék. Bár itt lennének velem. Vajon mi lett volna, ha akkor nem mentek volna el? Most egy nagy család lennénk? Vagy akkor is szétmentünk volna? Ezt már soha nem fogom megtudni. Mert ez a valóság, ezt kell szeretni, nem pedig álom világban élni. De akkor is nagyon hiányzanak nekem. Hiányzik az Ő ölelése, a csókja, hogy mindig nagyon féltett. Alice is nagyon hiányzik, még az őrült vásárlásai is hiányoznak. Esme anyai ölelései, Rosalie mogorvasága, Emmett perverz humora, Carlisle jó tanácsai, és még Jasper is nagyon hiányzik, pedig ő igazán távolság tartó volt velem. Ha egyszer találkoznék velük, nem tudom, hogy mit csinálnék. Talán örülnék, talán nem. Lehet, hogy rögtön a nyakukba ugranék, de ők mentek el ami azt jelenti, hogy nem kelletem nekik, így több mint valószínű, hogy nem. Nem kellettem nekik és én ebbe már beletörődtem, de azért még ma is ugyan úgy fáj, mint akkor nap, mikor elmentem náluk és ők már nem voltak ott. Nem köszöntek el tőlem, sőt még egy levelet sem hagytak nekem. Csak játszottak velem és mikor már meguntak csak úgy elmentek. De már nem baj, mert attól, hogy ők elmentek még itt van nekem a fiam. Aki hasonlít egy kicsit az apjára, de ezt neki nem szabad mondani, mert rögtön kiakad. Nem szereti ha hozzá hasonlítom. Szerinte az apja -aminek ő még sosem szólította- egy mocsok, aki csak kihasznált. De én tudom, vagyis remélem, hogy ez nem igaz. Megjött EJ és Ash.

– Sziasztok.– mondtam mosolyogva. Ők mindig feltudnak vidítani.

– Szia. – köszöntek egyszerre, majd EJ folytatta. – Anya el kell, hogy mondjunk neked valamit. Én és Ash összejöttünk.–végre. Hallgatott rám, és átgondolta az érzéseit.

– Ez egy remek hír. Én mindvégig mondtam, hogy ti összeilletek, végre hallgattál is rám.– a végét EJ-nek címeztem. És megöleltem őket.– Na de most meséljetek, hogy jöttetek össze?– erre egymásra néztek. Mi történhetett velük?

– Mondjuk úgy, hogy rájöttünk az érzéseinkre és elmondtuk egymásnak.– Ash nagyon zavarban van. Kerüli a tekintetem, szóval nem a teljes igazságot mondta.

– Mindegy hogy jöttetek össze, az a fő, hogy együtt vagytok.Nincs kedvetek elmenni a városba, mondjuk ti fagyizhatnátok.–adtam egy ötletet–Érezzük jól magunkat.

– Ez egy remek ötlet –mondták egyszerre. Olyan aranyosak együtt.

– Rendben. Adjatok nekem öt percet és indulhatunk.− és már szaladok is a szobám felé. Beszaladtam a gardróbba és kiválasztottam egy fekete farmert és egy lila felsőt és már indulok is lefelé.−Kész vagyok. Indulhatunk.−ők csak mosolyogtak rajtam, de azért elindultunk. EJ vezet, mellette ül Ash, én pedig hátul. Hamar megérkeztünk, mivel EJ száguldozott.

– Mit kértek?− kérdeztem már a fagyizóban.

– Én egy vaníliát kérnék. – EJ mindig ezt kér.

– Én pedig egy szamócásat.− nagy nehezen döntötte el Ash. Leültünk egy asztalhoz.

– Na és milyen volt a buli?−kérdeztem Ash-től.

– Jó. Éjfélre értünk haza.−már épp szólásra nyitottam a számat, mikor folytatta−Igen, ittunk alkoholt.

– Honnan tudtad, hogy ezt akartam kérdezni? Amúgy meg mennyit itattok?

– Hát….. nem sokat.−mondta tétovázva.

– Szóval nem sokat. És pontosan mennyi is az a nem sok?−kérdeztem gyanakodva.

– Nem sokat. Nyugi anya, nem ittuk le magunkat ……. annyira.−mondta halkan EJ.

– Annyira?! Ezt meg hogy értsem? Csak egy kicsit voltatok részegek?−azt hiszem kicsit kiakadtam.−Bocs. De nem megmondtam, hogy ne igyatok alkoholt?

– De.−mondták egyszerre.

– Na jó, váltsunk témát. A szüleid mit szóltak, hogy Ej ott aludt nálatok?

– Anyuék elutaztak három napra. Sürgős utazás szerintem, mert nagyon siettek.

– Szóval ők erről nem is tudtak? A bulira azért elengedtek?−kicsit kemény voltam vele−Ne haragudj, nem úgy értettem.

– Semmi baj. Szerintem kicsit sok volt neked amit mondtunk.

Edward szemszöge

Ötven éve. Ötven hosszú éve jöttünk el Forksból. Ötven éve hagytuk ott Őt, én ott hagytam vele a szívem, az életem. Én már csak létezek. Próbálkoztam már az öngyilkossággal, de Alice mindig megállít. Azt mondja, én csináltam magamnak ezt akkor csak had szenvedjek benne. Igaza van. Én miattam jöttünk el, és én nem hagytam a többieknek választási lehetőséget. Megérdemlem a szenvedést. Annyira hiányzik, bármit megtennék csak hogy visszakapjam, bármit.

− Edward mazochista Cullen! Kezdj el pakolni, mert ha nem, akkor én fogok neked bepakolni, de abból nem lesz köszönet.−kiabált fel Alice. Ő sem olyan már mint régen. Nem pörög, nem mosolyog és már nem szeret vásárolni. Mindenkinek hiányzik Bella. Alice a legjobb barátnőjét vesztette el, Esme az egyik lányát. Még Rosalie-nek is hiányzik Bella, pedig ő nem is volt vele jóban. Emmett már nem viccelődik, Carlisle pedig a munkába temetkezik. Jaspernek a legnehezebb, ő érzi mindegyikünk fájdalmát.

− Nyugodj meg Alice, pakolok.−mondtam nyugodtan.

− Le fogjuk késni a gépet, ha így haladsz.−a kis törpe még most sem hagy nyugton. Nagyon szeretem, de azért ez már sok. Már a képességem sem használom, az is rá emlékeztet. Van egy megérzésem, hogy valami fog történni. Azt viszont nem tudom, hogy jó vagy rossz.. De biztos, hogy történik valami. Ismét költözünk, most Londonba megyünk.

Játék

Sziasztok Mindenki!
Mint látjátok a fejlécen jelen van a Volturi is. Sokan megkérdezhetitek magatoktól, hogy mit keresnek ott?
Hát ha jobban átolvassátok az eddigi fejezeteket, akkor rájösztök(remélem), hogy valahol már utaltam rájuk.
A játék lényege az, hogy mondjátok még hol utaltam rájuk és szerintetek milyen szerepük lesz még.
Aki nyer az Egy hónapig beleszólhat a következő fejezetbe.(ha nem ugyan az a tipp, csak éppen hasonló akkor is nyertek). A tippeket a g.posze@gmail.com címre küldjétek el nekem. Remélem tetszik az ötletem és lesznek jelentkezők.
 puszy Gréta Masen